Zumba (!) tábor beszámoló

Neeem, nem elírás, Lulu valóban zumba táborban volt, bezony! És még mielőtt a műfajt nem annyira kedvelő lelkes olvasóim transzba esnének a meglepetéstől, jelentem, nem tértem meg, továbbra sem lieblingem a zumba.

Akkor mégis mit keres egy olyan anti-zumbás, mint én, egy zumba táborban???

Hát keresett ( vagy nem keresett, de talált)

- frenetikus társaságot
   - nem mindennapi aerobik "termet"
      - jól kigyúrt programokat
         - aerobikos bulájt
            - fitness kaját

Íme:

Frenetikus társaság, huhúúúú, el tudtok képzelni harminc nőt összezárva egy tanyán? A társaság egyik fele full zumba fanatikus, én meg odamegyek a nyíltan vállalt zumba ellenállásommal... Azé nem lettem kiutálva, jól beintegrálódtam, mint látható, a végére már össze is öltöztünk:)))

A nem mindennapi aerobik "termünk" maga a természet adta zöld mező, egy működő tanyán meztelen csiga szőnyegággyal (a csigák imádják megmászni a színes polifoamokat és súlyzókat, csak úgy tájékoztatok mindenkit), és haláli nyugalommal bámuló birka-család közönséggel.Az úszómedence a halastó, futópálya pedig körülötte. Igazi vidéki elvonulás.

A jól kigyúrt programok alatt azt értem, hogy nem csak gyúrás meg zumba volt ám, hanem könnyesre röhögtető váltóverseny, hajnali bemelegítő futás, tikkasztó, az út-szélén-szedret-zabálós két órás biciklitúra, bulit követő holdkóros gyalogtúra, na meg persze tó szélén kiterülős-napozós szabadprogram. Meg fél 11-es takarodó, ami persze néhány órácskát mindig kitolódott.

Aerobikus buláj, most azt képzeljétek el, hogy a lányok nyomják hetente ötször a zumbát, kívülről vágják az összes koreográfiát, eljönnek táborba, nyomják ugyanazt az órákon, és este buliba ugyanazt!!!!! Fáradhatatlanul, mindenki mozog egyszerre, és pedig itt sem cuingol senki. Jól néz ki ám. A kemény mag tolta a bulit hajnali háromig.

Fitness kaja, na itt dobtam egy hátast már a legelején. Nem ám ugyanis zabálsz, amit akarsz, itt szigor volt kéremszépen, de olyan menüvel, hogy azt még étteremben sem kap az ember. Most már tudom mi az a biobulgur, és elkezdett ízleni a nedves barna kenyér (tuggyátok, az a full tömör szinte fekete, és cucmákos), amire úgy buktunk, mint gyöngytyúk a langyostakonyra, mert más kenyeret nem láttunk négy napig.

Még szerencse, hogy volt szoba svédasztalunk dugiban, igaz a tequila hiányzik róla, mert otthon felejtődött.

Szóval csak annyit tudok mondani, hogy ezt a tábort is imádtam, a részvevőkkel egyetemben, akiknek ajánlom szeretettel eztet a bejegyzést. Találkozzunk jövőre! Ennyi. :)