2011. április 18., hétfő

Uccsó nagy tombolás

Ha Lulu, Nyuszkó Kisasszony és AtomAnti fizikailag három testben lennének, akkor bizony szombaton mindhárman egyszerre nyomták volna az ipart párhuzamosan, három különböző helyszínen. Sajnos csak egy testünk van. De az az egy test megérdemel egy nagy vállonveregetést, mert kitartóan állta a terhelést szombaton hat, aztán vasárnap három (és fél) órán keresztül!
Merthogy KONGRESSSSZUS volt, az utolsó energiafeltöltés és gőzkieresztés a Nagy Tanulós Időszak előtt.

Egy ilyen kongresszust nem úgy kell ám elképzelni, mint amikor bemész a fitnessbe edzeni. Ez egy óriási ERESZD-EL-A-HAJAMAT! Ahol több százan dobbantanak, emelkednek, rúgnak, fordulnak, hajolnak, tekernek egyszerre, egy irányba, egy ütemre, egy vezényszóra. A csarnok olyan, mint egy gigantikus energiamező, ami a zene ütemére lüktet, motorja az edző, aki kint áll a több száz ember előtt a színpadon. A lelkesedés győz a fáradtság felett, és felszabadítja a rejtett tartalékokat. Az elme kikapcsol, félredobja a napi gondokat, és csak a feladatra koncentrál. Együtt tombol a fanatikus, a szakmabeli, a hobbisportoló. Az éhség új dimenziókat nyer.

És nem ám csak olyan koreográfiabuzik virulhatnak, mint én. Megtalálható itt minden a  pilatestől kezdve a spinning marathonon át a kangooig minden. Mivel párhuzamosan vannak a szeánszok, dilemmázhat az ember, hogy most mire is menjen, mert osztódni nem tud. Megy hát amerre viszi a lába. A nap végén, amikor már nem nagyon akarja vinni, akkor beköltözik egy helyszínre.
Szóval ez volt a szombatom, rengeteg tánc, step padon trappolás és forgás, gerinctorna, gyilkos-gymstick, star training. Sok-sok tudással, boldogsághormonnal és némi kis tejsavval tértem (másztam) haza, hogy aztán másnap, kicsit lazábban folytassam a konkurencia rendezvényén. Hát istenem, imádom a miniatürizált promo ajándékokat, meg a 40-es méretű reklámstrandpapucsot:)

Ennyit a szórakozásról, most jön a munka. 
Lulu ketrecbe zárja kicsit AtomAntit, és teret ad a parázós Nyuszkó Kisasszonynak, hogy virítson valamit szellemi képességeiből, ami a tanulmányokat illeti. Mert a vizsgák visszavonhatatlanul  itt vannak mindhármunk nyakán...

2011. április 12., kedd

Ándör kontroll

Meglehetősen strapásra, ámde annál tanulságosabbra sikeredett ez az én múlt heti (vagyis inkább múlt kilenc napi) tesztsorozatom. A napi két-két és fél órás edzések, majd a hét megkoronázásaként a vasárnapi brutál gyakorlati oktatási nap a Suliban még AtomAntit is leamortizálták, és amikor már ő nyűgös, az bizony jelent valamit. De megérte, mert most megoszthatom Veletek fantasztikus felfedezéseimet pulzuskontrollálás témakörben.

Azt ígértem ugyi, hogy zsírégetés szempontjából boncolgatom (és kritizálom, hehe:)) a különböző mozgásokat. Ezt azt jelenti, hogy az én kis pulzusmérő barátomon ki kell választani a "light" üzemmódot, ami nem azért light, mert fogyókúrás, hanem mert az intenzitás, amin edzeni akarom habtestemet, alacsony. Ez a maximális pulzus 60-70 % közötti célpulzus tartományt jelenti. Ezután ráküldöm az Own Zone funkciót a szívfrekvenciámra, és a kis barátom szépen megmondja, hogy abban a pillanatban ez a zóna nekem milyen tartományt jelent számokban, ahol nekem a pulzusomat tartanom kell edzés közben.
Hohóóó, itt ért az első meglepetés. Hogy bizony a kütyü ezt a zónát nem mindig találja meg, és ha nem találja meg, szépen számol életkor alapján, amit ugye nem szeretünk, mert nem pontos. Tanulmányoztam hát a használati útmutatót, ami azt mondja, hogy öt percen keresztül mozgolódjunk fokozatosan emelve a pulzust. Hát az én szivecském akkor zabi, mert ezzel a módszerrel egyszer sem sikerült belőni a saját zónámat. Viszont kb. másfél perc alatt megtaláltuk akkor, amikor "szerepelnem" kellett, és a pulzusom a lámpaláztól nyugalmi értékről néhány másodperc leforgása alatt felugrott 135-re, úgy, hogy a kisujjamat sem mozdítottam. Na erről ennyit.
Ha megvan a zóna, indulhat a valódi edzés. A kis barátom meg szépen eltárolja az időtartamot, hogy ezen belül mennyit töltöttem a kijelölt pulzus zónában, mennyi kalóriát égettem, és ennek hány százaléka történt zsírból. Íme:

Háziasszony bringa
Az otthoni szobabringa azért "háziasszony", mert igazán nagy ellenállást nem lehet beállítani rajta, viszont nagyon szeressük tesókámmal, mert lehet közben tv-t nézni. A pulzusom itt ugyancsak az alsó határ közelében mozgott, oda kellett rá figyelni, hogy a nagy tv bambulás közben nehogy kiszaladjak lefelé a zónából. Időtartam 55 perc, ebből 50 perc zónában, elégetve 226 kcal, 60 % zsírból. Nem rossz.

Futás, futás, futás
Kezdtem a Mecsek emelkedőin és lankáin, futottam a Margit sziget egyenes terepén majd a futópad lágy ölén. Itt meg éppenhogy elkezdtem, a pulzusom már szárnyalt is fel az egekbe. Én aztán igazán nem vagyok egy olajos-istennyila ha futásról van szó, sőt inkább lajhár vagyok, de most egyszerűen nem bírtam olyan lassan futni, hogy ne ugorjak ki a zónából felfelé. Kénytelen voltam elnémítani a kis barátomat, mert folyamatosan visított. Aztán sokadszorra azért sikerült a futással töltött idő háromnegyedét beleszorítani a zónába, és a kezdeti 45%-os zsírégetési arányt feltornázni 55 %-ra. Két szigetkör egy óra hét perc alatt, 49 perc zónában, 481 kcal felhasználva. Tavaly azon erőlködtem, hogy legalább egy icipicit gyorsabban lefussak egy kört fél óránál, most meg lassítanom kell, őrület...

Spinracing
Bélkilógatós fajta a javából, zsírégetéshez nem sok köze volt. Az 55 percből kemény 13 percet sikerült zónában tölteni, az is a bemelegítés, meg a levezetés alatt volt, az óra többi részében túlszaladt a kis szívem a felső zónahatáron. Itt elég nehéz kontrollálni az intenzitást, mert a zene diktál, ha játszik az ember az ellenállással, nem tud ütemre tekerni.

Dance, step dance
Ezek az én kis lieblingjeim, de képtelenség zónában maradni. A pulzusom hullámvasutazik, a koreográfia egyes lépéseinek betanításánál lemegy a béka segge alá, amikor meg extázisban nyomjuk a táncot, akkor csúcsokat dönget. Az 55 percből átlag 26 zónában. 300-340 kcal felhasználás, 50% ment zsírból.

Zumba
Na itt dobtam egy hátast a meglepetéstől. 34 percet sikerült zónába maradni az 55-ből. Ez elég jó arány a többi csoportos órához képest. Persze oktatófüggő, itt nagyban hozzájárult a dologhoz, hogy az edzőnek is volt egy "kis barátja". A 251 kcal-ból 60% zsír. Nem térek magamhoz.

Zsírégető óra
Itt van az, ami fénylik, de nem arany. Túl intenzív volt ez nekem a hájgyilkoláshoz. Összesen 13 perc zónában, ez elég gyászos ahhoz képest, hogy miként van fémjelezve az óra.

Fűnyírás
Csak vicceltem, ide nem hoztam a kis barátomat... Ez volt a pihenőnap, csak fűnyírás, meg kutyasétáltatás, semmi egyéb mozgolódás.


Most pedig levonom bölcs következtetéseimet:

1. Ez az Own Zone nem kamu! A terhelhetőségünk nem csak napról napra, de óráról órára is változik. Ráálltam üdén és frissen a hét elején a futópadra, a célzóna 133-149. Futkorásztam negyven percet, bevetettem magam egy táncos órára, és már csak 119-135 volt a zóna. A hét vége felé kissé megfáradva, de törve nem, a zóna már csak 106-122 körül mozgott.

2. Bebizonyosodott a korábbi sejtésem is: azért vagyok én párnás itt-ott ennyi mozgás ellenére, mert túl magas intenzitáson nyomtam mindig az ipart (na meg azért, mert bélpoklos vagyok) Figyelem, ne essünk tévedésbe! A magas intenzitás nem azt jelenti, hogy több órán át, hanem hogy túl erősen! A több órás edzés az rendben van :)

3. A pulzust „ándör kontroll” tartani nem is olyan egyszerű feladat. Viszont ha mindezt zsírégető tartományban teszi az ember, akkor egy jól viselhető, kellemes edzésben lesz része. Úgyhogy Balónak üzenem, hogy kitartás és futás, futás, futás ;-)

2011. április 6., szerda

Pulzusjáték

Ígértem a beszámolót, hát tessék, bemutatom Lulu új játékát:


 Eztet itten úgy hívják, hogy pulzusmérő óra. Neten rendelve villámsebességgel érkezett meg egyenesen Ausztriából. Nagyon baráti áron jutottam hozzá, mert már kifutott modell a lelkem, de a célnak megfelel. Még ez a szerencse, mert amit először kinéztem az pont kétszer ennyibe került. Na kéremszépen, most bemutatom mire jó ez a kütyü.

Emlegetem itt mindig, hogy alacsony meg közepes intenzitás, nektek meg fúrja a kíváncsiság az oldalatokat, hogy az mi a bánat. A kutya a pulzusban van elásva. A pulzus ugyi a percenkénti szívverések száma, más ébredéskor az ágyból kigurulva, más nyugalomba a számítógép előtt ülve, és más edzés közben. Edzés közben emelkedést mutat a nyugalmi pulzushoz képest, ez gondolom nem nagy meglepetés. De nem mindegy meddig emelkedik! Van ugyanis egy aerob edzéshez optimális pulzus zóna, méghozzá a maximális pulzus 65-85 % közötti tartomány. Ez az a zóna, ahol ugyi a glikogén vízre és széndioxidra bomlik, és nem keletkezik közben az a dög tejsav, amitől úgy fáááj… Zsírégetéshez inkább 60-70% a bűvös zóna.
Ezt ökölszabállyal úgy lehet kiókumlálni, hogy 220 mínusz életkorod, és ezt szorozgatjuk a megfelelő százalékokkal. De van itten egy kis probléma. Hogy ez baromi pontatlan. Ez a képlet nem veszi figyelembe, hogy éppen egy hetes nyaralásból jöttél, vagy egy hétig nyomtad az ágyat influenzásan. Nem tudja bekalkulálni, hogy százkilós testsúlyt lát el vérrel a szív, vagy csak ötvenet. Azt sem veszi figyelembe, hogy szétstresszelted a munkahelyen az agyad, vagy éppen valaki az ellenkező (vagy azonos, kinek mi) nem táborából hat rád isnpirálóan. Szóval nem kalkulál azzal a millió egyéb lelki-fizikai tényezővel, ami befolyásolja a pulzust, és az aktuális terhelhetőséget.

Erre van kitalálva a kütyü, és benne a varázslatos Own Zone funkió. Szépen felcsatolod a jeladót a habtested mellkasára, az küldi a rádiójeleket az órához, ami pár perces bemelegítő mozgolódás után a szívfrekvencia szabálytalanságaiból megállapítja, hogy neked abban a pillanatban mi az edzés céljának megfelelő célpulzus tartomány. És aztán a jóég óvjon attól, hogy ettől lefelé vagy felfelé eltérjen a pulzusod edzés közben, mert az óra abban a pillanatban elkezd visítani.

Ahhoz képest, hogy engem nem különösebben szoktak lázba hozni a műszaki kütyük, ezzel egész jól elszórakozok.
Annyira, hogy elindítottam egy tesztsorozatot. Tekintettel az elmúlt két hét intenzív magolásra, a héten lejáró aerobik bérletemre, felcsatoltam az órát, kiengedtem AtomAntit a ketrecből, és bevetettem magam a testedzésbe. Mindenféle mozgást és aerobik óratípust, amihez csak hozzáférek szigorú elemzés alá vettem, méghozzá zsírégetés szempontjából. Hát mi más lenne a téma, tavasz van, nyakunkon a bikiniszezon, mindenki fogyni óhajt. Hát most megversenyeztetem a mozgásformulákat, hogy melyik égeti leghatékonyabban a hájat. Mit meg nem teszek értetek:)

A minitanulmányt a következő blogbejegyzés formájában publikálom.

2011. április 4., hétfő

"Zsíros" témák még mindig

Újabb csodás tudásmorzsákkal gazdagodtam, gazdagodjatok hát Ti is!

Először is egy kis pontosítással kezdek, mert itt egyes kedves Olvasókra ráhoztam a frászt, hogy csak órákon át tartó edzéssel lehet zsírpárnáktól búcsúzkodni. Jó hatékony persze, ha órákon át bírja az ember, de se időmilliomosok, sem maratonisták nem vagyunk általában (csak időnként fanatikusok, mint AtomAnti, de az más tészta). De no para, a szervezet előbb kapcsol zsírégető üzemmódba. Alacsony és közepes intenzitású terhelés esetén -tehát továbbra sem überbrutál-bélkilógatós-tüdőmetkiköpős edzésről van szó- úgy a 30. perc környékén. Azért írtam 50 percet, mert ennyi a minimum, hogy valami tényleges haszna is legyen a mozgásnak, mert ugyi az nyilvánvaló, hogy ha mondjuk 35 percig nyomjuk, akkor elég kevés időt töltünk a bűvös zsírégető zónában, ergo elég lassan fognak azok a párnácskák megmozdulni. Szóval Juditnak üzenem, hogy nem kell dupla spinningre menni, egy is elég :)
És mindenkinek üzenem, hogy TESSÉK KÉRDEZNI! Nehogy már itt félreértésben ragadjatok az én hibámból...

És akkor jöjjenek az okosságok a teljesség igénye nélkül:

Jó kis kiszúrásnak tűnik, hogy ez a Természetanya úgy alkotott meg minket, hogy pont ezek a párnácskák az utolsók, amikhez a szervezet nyúl, hogy táplálja az éhes, dolgozó izmokat. De valójában nem az. Igazából a szervezet okos, és csak egyet akar: túlélni mindenáron. A zsírok a legenergiadúsabb vésztartalékok, a szervezetnek ez kincs (fura ízlése van), ezért foggal-körömmel ragaszkodik hozzájuk, és tényleg csak akkor használja el őket, ha nagyon muszáj. Az meg akkor van, ha már nincs több glikogén az éléskamrában. Az meg akkor fogy ki, ha alacsony-közepes intenzitáson, hosszan tartóan edzünk. Értjük már, ugyi? Tök logikus.

És hogyan kerülnek oda azok a párnácskák?
Há’ nem kéne annyit zabálni…
 Na ez sem mindig igaz. Van nekünk egy olyan, hogy alapanyagcsere. Egy bizonyos minimum napi kalóriamennyiség, ami ahhoz kell az okos szervezetnek, hogy létfenntartsa magát, vagyis a létfenntartó életfunkciókat működtesse. És ha ezt a kalóriamennyiséget nem kapja meg, akkor visítva riadót fúj, mert azt hiszi, vészhelyzet van. És mert csak egyet akar, túlélni mindenáron, ettől kezdve minden falatot tartalékol a raktárakba. A raktár a párnácska. Szóval nagy koplalásokkal így lehet frankón 7-10 nap alatt úgy lelassítani az anyagcserét, hogy a levegőtől is hízzon az ember. Úgyhogy nem koplalva fogyókúrázunk!
Attól is lassul ám az anyagcsere, ha ritkán jön az utánpótlás. Ugyanis 2-4 óránként enni kéne (nekem ez nem probléma). Na ez nem napi ötszöri nagy zabálást jelent, hanem azt, hogy a napi bevitt kaját kisebb adagocskákra célszerű osztani, hadd szokja az okos szervezet, hogy rendszeresen jön a kaja. Akkor nem akar majd annyit raktározni.

És egy jó hír: edzés után bizony kell enni. És ami még jobb hír, egy jó kis edzés után az okos szervezetünk NEM a zsírpárnákba tartalékol. Ilyenkor a kifogyasztott glikogénraktárakat tölti fel ezerrel, egy-másfél órán keresztül. Én mondjuk eddig sem zavartattam magam, de most már aztán teljes lelki nyugalommal tolom be a melegszenyót a két órás aerobikocskák után :))