És lőn változás, és látá hogy az jó

Van az úgy, hogy az ember érzi, hogy valamit változtatni kell az életen, és mégis ül a popiján nagy nyugalomban. Valami nem az igazi, lehetne jobb is, de azért mégsem tragikus a szitu, hát elvan, mint a befőtt és nem történik semmi a világon. Ilyenkor jön az Élet, jóóóóóóóóóóóóóóól valagbarúgja, és egyből van lendület.

Na ezt történt velem is, vagyis történik folyamatosan.

Az életmód

Keringőzött a gondolat a fejemben, hogy hát nem kéne ennyi mindent összezabálni, hát jött egy jó kis candida-kúra kényszerből, és rendbejött az alakzatom a kis beleimmel együtt, és megtörtént az életmódváltás.

A lakóhely

Valahogy azt is éreztem tavaly júliusban, hogy ebben az albiban én egy évre vagyok kalibrálva. Nem tudtam, hogyan de éreztem, hogy egy év és változás jön, és jó irányba. És mit tesz isten, a tulajdonos nemrég tájékoztatott, hogy el kell adnia a lakást, úgyhogy albikeresés reloaded!!! A keresgélés nyűgje és a költözködés kínjai ellenére inkább örülök ennek, mint nem. Nagyon úgy fest, hogy nem kell még egy nyarat lehúznom a nyolcadik emeleti, ilyenkor negyven fokos lakásban.

Az edzői meló

Aztán már gondolkoztam egy ideje, hogy termet kéne váltani. Ez az érzés főleg akkor hatalmasodott el rajtam, amikor kedves sorstársaim lelkendezve mesélték, hogy akár 20 lelkes kezdő vendéget ugráltatnak meg egy-egy órájukon, amíg nálam csak hárman „tolonganak” átlag. És akkor jött a hab a tortán, egyszer csak hipp-hopp, a fitnessben az aerobik terem helyén, amelyikben eddig munkálkodtam, kinőtt egy kardio terem. Egyik napról a másikra, hát ezek a kardio termek már csak így szaporodnak minden előjel nélkül. Persze a telefonszámom is elveszett ezzel párhuzamosan, úgyhogy a váratlan eseményről szerda késő este lettem tájékoztatva. Még szerencse, hogy a kardio terem nem csütörtökön nőtt oda, mert még mentem volna feleslegesen órát tartani aznap. Szóval erről ennyit, nagy veszteség nem ért, viszont gyakorlatot szereztem! Már nincs gyomorideg meg lámpaláz meg lábremegésJ Így a jövendőbeli lakhelyem környezetében léphetek színre mint edző.

Kíváncsian várom azért, mit tartogat még nekem az Élet a közeljövőre nézve, most, hogy ilyen nyitott lettem a változásokra…

Szülinapi mindenfélék

Mozgalmas hetek vannak. Bár mikor nem azok, azt nem tudom...

Kezdjük ott, ahol három hete kellett volna kezdeni. Három hete készülök ugyanis beszámolni az új fejleményről:

Továbbképződtem step irányba!
Eddig csak csendes távolságból, vendégsorból imádtam az irányzatot, step lépcső körül forgolódni mint a ringlispíl, ugrándozni, szálldogálni körülötte, úgy, hogy egy kívülálló a látványba is beleszédüljön. Aztán a jézuska hozott nekem karácsonyra egy tanfolyamot... És úgy döntöttem, átnézek a konkurenciához. Hát ezt volt aztán a mélyvíz! Nem ám alapoktól szájbarágósan kezdődött a műsor, hanem mindjárt olyan koreográfiát toltunk, hogy azt se tudtam fiú vagyok vagy lány. És közben még azt is tanulni, hogy hogyan kell tanítani... Aztán a második napra megtáltosodva toltuk mi is az überbrutál kombikat, úgyhogy a vizsga kérdése is eldőlt. Hihetetlen bonyolult formációkat lehet ám kreálni kevesebb erőfeszítéssel, mint egy sima aerobikon. Hogy ezt hol fogom hasznosítani, azt még nem tudom. Ugyanis azóta kitartóan és nagyon az alapoktól kezdve próbálom bevinni az antikoreográfiás fitness terem ellenálló vendégei közé az újonnan tanultakat, több-kevesebb sikerrel. Hát inkább kevesebb, de nem adom fel:)

És még egy új fejlemény: negatív leletek! 
Úgyhogy a szigorú Diéta nem ártott ugyan, de tulajdonképpen fölösleges volt. Enyhített verzióban viszont folytatódik tovább. Mer egy fanatikus vagyok! Rákattantam, jól érzem ugyanis magamat a bőrömben így, 52 kilóval, pörgő anyagcserével. A cukor, fehérliszt és a tej ala nature száműzetésben maradnak, de visszatért az életembe a kukorica, gyümi, és egy kis sajtocska, ja és a kolbász (valami káros azért kell, na). Nagy kedvencem lett a karobos zabkása. Lehet úgy néz ki, mint amit már egyszer megemésztettek, viszont édes, laktató, és a bélfalat is tisztíccsa. A mindennapok részévé vált a bulgur, mert lusta vagyok néha, és azt nem kell főzni és finomabb, mint a barnarizs, leteszteltetett és ugyanazzal a lendülettel kukában landolt a mócsingos hajdina (akkor is ha én voltam béna a kotyvasztásánál), és a polcomon már csak teljeskiőrlésű tészták sorakoznak.
Azért mindenféle bűntudat nélkül ünnepeltem a negatív leleteket kettő, azaz kettő darab egymás után befalt cukrászdai sütivel, illetve a szülinapomat egy kis fagyikával:)


Mert azért élni is kell:)