Igazat kell hogy adjak, mert valóban hanyagoltam kicsit. DE! Nem voltam ám tétlen ezidő alatt sem!!!
Nézzétek feleim szemtekkel mit láttok:
Van ugyi a bérelt terem, ahová mindig jön velem kis barátom, a jévécé:
Brutál jó hangja van, képes betölteni azt a bazi nagy tornatermet is, amit kicsit túl nagy lendülettel választottam szárnybontogatásaim színhelyéül. A terem túl nagy (magyarul pénztárcagyilkos) nekem, és két állandó vendégemnek, úgyhogy most érzékeny búcsút veszek tőle. Tesónak és Bibinek pedig ezúton mondok köszönetet, mert kitartóan tűrték, és ugrálták végig az egyre összetettebb és nyakatekertebb koreográfiáimat, és üzenem, hogy a dalnak nincs vége, csak máshol folytatódik. Béke veled suli tornaterme, nem kizárt, hogy egyszer még visszatérek!
De addig is, fárasztom a népet máshol. Merthogy időközben a fitnessben megnyertem magamnak a csütörtök hat órás műsort is, ami kész szerencse, mert az öt órás egyelőre nem dübörög. Az ottani népek annyira nem kultiválják a koreográfiát, csak a jóóóó "kemény" műsort. Úgyhogy jó keményen alakot formálok. A türelem vendéget terem, a kezdeti nulla-egy emberről beállt háromra a létszám, de egyszer megörvendeztetett a sors 11 lelkes sportolni vágyóval is. Szóval alakulunk.
És hogy ne unatkozzak, mert nincs elég vizsgám enélkül, járok továbbképzésre is. Januárban funkcionális tréner leszek kéremszépen. Hogy az mi, abba most ne menjünk bele, mert pont olyan összetett, mint a gerincünk, amiről olyan sokat tanulunk közben. Ilyen órám is lesz majdan:
Dióhéjban ennyit a növekvő szárnyaimról, eljön majd az a nap is, amikor kitárom őket, és belerepülök a nagy szabadságba. Ha a drukkereimen múlik, akkor tuti;-)
