2010. november 28., vasárnap

Szerelem első lépésre (botladozásra inkább)

Életem első aerobik élménye tizenévesen ért. Sportnap volt a gimiben, hatalmas tornaterem full tele emberekkel, én meg mind a 150 centimmel a leghátsó sorban álltam. Semmit nem láttam a tanárból, nem értettem mit beszél, a kis bot fülikéim meg semmilyen kapcsolatot nem bírtak teremteni a zene ütemével. Egyetlen lépést nem sikerült rendesen kivitelezni. És mégis. Szerelem volt első lépésre! A szerelem tartósnak bizonyult, és mára odáig fajult, hogy én, aki azelőtt semmit nem sportolt (még a játszótéren lévő mászókát is képtelen voltam megmászni), ma például reggeltől estig toltam az ipart "szakmai megfontolásból" egy fitness rendezvényen. Íme a mai menü (nem szörnyülködni! csak 40 percesek voltak az órák):
- Aerobic Classic Norbival
- Sifi&Team Kangoo
- Dance Szentgyörgyi Rómeóval
- Dance Fever
- Súlykontroll Béres Alexandrával
- Aerobic Performance
- Jazzy Dance
- Bailar Aerobik
- Harmónia, levezetés
Szóval széjjeltáncoltam az agyamat. Szó szerint, mert ezeket a koreográfiákat lekövetni komoly agymunka. Mozdulni alig bírok, és mégis tele vagyok energiával. És echte aláírásom van pl. Béres Alexandrától, meg a Norbitól. Na nem azért, mert olyan nagy fan vagyok, csak a Suliban az a házi többek között, hogy órákra kell járni, jelenléti íven meg leigazoltatni. Életemben ilyen élvezetes házim még nem volt!
Azért azt elmondom Nektek, hogy ez mind szép, de ahhoz, hogy oktató legyek, egy nulla. Vagy nulla közeli. Az oktatóvá válás fitness fejlődésem következő lépcsőfoka. Korábban is megléphettem volna ezt a fokot, csak sajnos Nyuszkó Kisasszony közbeavatkozott. A következő bejegyzés róla fog szólni. De most lustálkodásba fogok az este hátralévő részében. Mert megérdemlem!

2010. november 22., hétfő

Kipattanó ötletek az önmegvalósítás jegyében

A blog létrehozásának az ötlete tegnap pattant ki a fejemből a suliban. Kész csoda, hogy a szellemi-fizikai végkimerülés határán bármilyen épkézláb gondolat meg tudott születni a fejemben, nevek nem jutottak eszembe aznap már... Menjünk szépen sorban.

A nevezett suli egy aerobik oktatói tanfolyam (a továbbiakban a nagybetűs Suli).  Hétvégéken tartják, hogy munka mellett is tudjon járni az ember lánya. Meg ha esetleg a túlvállalásra hajlamos ember lánya még másoddiplomás levelezős képzést is igénybe vesz a nem-éppen-nyolc-órás melója mellett, akkor az mellé is beférjen. Így van olyan hét, hogy péntek-szombat-vasárnap teljes valójában a tanulás jegyében zajlik. Szóval ha esetleg az élete virágjában lévő ember lánya a lazulás jegyében nagy ritkán szórakozni is elmegy, akkor azt két tanulmányi nap közé tudja beiktatni. Így történt ez most hétvégén is. Az ominózus hétvégét viszont két olyan hét előzte meg, amikor az ember lánya a szakmai gyakorlatszerzés és ismeretbővítés jegyében esténként fitness stúdióba költözött dupla órákat végigugrálni a lakhelyétől minél távolabb eső szolgáltató egységekben. (Vagy pl. családtagját segítette a költözésben hajnali 3-ig tartó falfestés, függönyvarrás, szekrénypakolás keretében.) Szóval alvás nem sok volt, csak tányérnyi karikák a szemem alatt...

És mégis megszületett az ötlet. Most meg itt ülök órák óta, hogy találjak normális hátteret, meg szépek legyenek a színek, meg egyáltalán rájöjjek, hogy hogyan is kell ezt a blogozást csinálni.
Nem tudom fogja ezt egyáltalán rajtam kívül bárki olvasni. Ha nem, az se baj, én lássam leírva. Ha le van írva, akkor már végig kell csinálni, nincs mese, mint egy szerződés. Hogy mit is?
AEROBIK OKTATÓ LESZEK. Minden körülmények között! Nem a legjobb időpontot választottam az önmegvalósításra, Nyuszkó Kisasszony (be fogom mutatni később) is fúrja a projektet szorgosan. Nem számít.
Szóval kedves Olvasó, velem tarthatsz ezen a döcögős úton.
A rendszeres olvasók kedvezményt kaphatnak a jövendőbeli óráim árából :)