És lőn változás, és látá hogy az jó

Van az úgy, hogy az ember érzi, hogy valamit változtatni kell az életen, és mégis ül a popiján nagy nyugalomban. Valami nem az igazi, lehetne jobb is, de azért mégsem tragikus a szitu, hát elvan, mint a befőtt és nem történik semmi a világon. Ilyenkor jön az Élet, jóóóóóóóóóóóóóóól valagbarúgja, és egyből van lendület.

Na ezt történt velem is, vagyis történik folyamatosan.

Az életmód

Keringőzött a gondolat a fejemben, hogy hát nem kéne ennyi mindent összezabálni, hát jött egy jó kis candida-kúra kényszerből, és rendbejött az alakzatom a kis beleimmel együtt, és megtörtént az életmódváltás.

A lakóhely

Valahogy azt is éreztem tavaly júliusban, hogy ebben az albiban én egy évre vagyok kalibrálva. Nem tudtam, hogyan de éreztem, hogy egy év és változás jön, és jó irányba. És mit tesz isten, a tulajdonos nemrég tájékoztatott, hogy el kell adnia a lakást, úgyhogy albikeresés reloaded!!! A keresgélés nyűgje és a költözködés kínjai ellenére inkább örülök ennek, mint nem. Nagyon úgy fest, hogy nem kell még egy nyarat lehúznom a nyolcadik emeleti, ilyenkor negyven fokos lakásban.

Az edzői meló

Aztán már gondolkoztam egy ideje, hogy termet kéne váltani. Ez az érzés főleg akkor hatalmasodott el rajtam, amikor kedves sorstársaim lelkendezve mesélték, hogy akár 20 lelkes kezdő vendéget ugráltatnak meg egy-egy órájukon, amíg nálam csak hárman „tolonganak” átlag. És akkor jött a hab a tortán, egyszer csak hipp-hopp, a fitnessben az aerobik terem helyén, amelyikben eddig munkálkodtam, kinőtt egy kardio terem. Egyik napról a másikra, hát ezek a kardio termek már csak így szaporodnak minden előjel nélkül. Persze a telefonszámom is elveszett ezzel párhuzamosan, úgyhogy a váratlan eseményről szerda késő este lettem tájékoztatva. Még szerencse, hogy a kardio terem nem csütörtökön nőtt oda, mert még mentem volna feleslegesen órát tartani aznap. Szóval erről ennyit, nagy veszteség nem ért, viszont gyakorlatot szereztem! Már nincs gyomorideg meg lámpaláz meg lábremegésJ Így a jövendőbeli lakhelyem környezetében léphetek színre mint edző.

Kíváncsian várom azért, mit tartogat még nekem az Élet a közeljövőre nézve, most, hogy ilyen nyitott lettem a változásokra…

Szülinapi mindenfélék

Mozgalmas hetek vannak. Bár mikor nem azok, azt nem tudom...

Kezdjük ott, ahol három hete kellett volna kezdeni. Három hete készülök ugyanis beszámolni az új fejleményről:

Továbbképződtem step irányba!
Eddig csak csendes távolságból, vendégsorból imádtam az irányzatot, step lépcső körül forgolódni mint a ringlispíl, ugrándozni, szálldogálni körülötte, úgy, hogy egy kívülálló a látványba is beleszédüljön. Aztán a jézuska hozott nekem karácsonyra egy tanfolyamot... És úgy döntöttem, átnézek a konkurenciához. Hát ezt volt aztán a mélyvíz! Nem ám alapoktól szájbarágósan kezdődött a műsor, hanem mindjárt olyan koreográfiát toltunk, hogy azt se tudtam fiú vagyok vagy lány. És közben még azt is tanulni, hogy hogyan kell tanítani... Aztán a második napra megtáltosodva toltuk mi is az überbrutál kombikat, úgyhogy a vizsga kérdése is eldőlt. Hihetetlen bonyolult formációkat lehet ám kreálni kevesebb erőfeszítéssel, mint egy sima aerobikon. Hogy ezt hol fogom hasznosítani, azt még nem tudom. Ugyanis azóta kitartóan és nagyon az alapoktól kezdve próbálom bevinni az antikoreográfiás fitness terem ellenálló vendégei közé az újonnan tanultakat, több-kevesebb sikerrel. Hát inkább kevesebb, de nem adom fel:)

És még egy új fejlemény: negatív leletek! 
Úgyhogy a szigorú Diéta nem ártott ugyan, de tulajdonképpen fölösleges volt. Enyhített verzióban viszont folytatódik tovább. Mer egy fanatikus vagyok! Rákattantam, jól érzem ugyanis magamat a bőrömben így, 52 kilóval, pörgő anyagcserével. A cukor, fehérliszt és a tej ala nature száműzetésben maradnak, de visszatért az életembe a kukorica, gyümi, és egy kis sajtocska, ja és a kolbász (valami káros azért kell, na). Nagy kedvencem lett a karobos zabkása. Lehet úgy néz ki, mint amit már egyszer megemésztettek, viszont édes, laktató, és a bélfalat is tisztíccsa. A mindennapok részévé vált a bulgur, mert lusta vagyok néha, és azt nem kell főzni és finomabb, mint a barnarizs, leteszteltetett és ugyanazzal a lendülettel kukában landolt a mócsingos hajdina (akkor is ha én voltam béna a kotyvasztásánál), és a polcomon már csak teljeskiőrlésű tészták sorakoznak.
Azért mindenféle bűntudat nélkül ünnepeltem a negatív leleteket kettő, azaz kettő darab egymás után befalt cukrászdai sütivel, illetve a szülinapomat egy kis fagyikával:)


Mert azért élni is kell:)

Edző kényszerdiétán

A pokol egyik bugyra ez. Legalábbis így indult.

Most képzeljetek el valakit (ez volnék én), aki gondolkodás nélkül megzabált minden élő és mozgó, vagy már nem élő, de mozdítható dolgot mennyiségre való tekintet nélkül. Reggelire kis sajtos croassan, kiadós tésztaebéd, uzsira kakaóscsiga túróstáskával, vacsira ujjnyi vastag kenyérből kolbis melegszenyó nyakonöntve jó bőségesen kecsappal. Futás után citromos söri, müzli vödörszámra, kis csokika itt, kis sütike ott. Nem volt ez probléma, súlyom plusz-mínusz 55 kiló, ha kicsit megszaladt a ló, hát szaladtam többet a szigeten, aztán ennyi. 

De nincs büntetlen zabálás...

Ami nem rakódott le háj formájában, az támadott a beleimben és a nyálkahártyákon és a bőrömön és a hajamon, ami szépen folyamatosan távozott a fejemről. 13 napja támadt a megvilágosodás a fejemben, hogy ezek a dolgok összefüggnek, és akkor jött a feketeleves. A Diéta.

Ez az egyik legszivatósabb Diéta, amit valaha láttam. Rosszabb, mintha cukorbeteg lennék, vagy lisztérzékeny.
Tilos minden, ami cukros, fehérlisztes, élesztős.
Nincs méz, fruktóz, sőt még édesítőszer se jöhet. Helyette nyírfacukor, aranyáron.
Nincs péksüti, nincs kenyér, krumpli, fehérrizs. Helyette barnarizs, köles, hajdina.
Nincs gyümölcs se, két hétig, utána is csak savanyú gyümik.
Még ecetes savanyúságot sem lehet enni!!!! Helyette citromlé, de nem ám Olympos!
Nincs disznyó, marha, szalámi, kolbász, felvágott, helyette házilag sütött csirke, pulyka, hal.
Nincs tej, tejszín, sajt, csak mozarella és natúr joghurt.


Padlót fogtam. Minden nap arra jöttem rá, hogy amit előző nap ettem abban a hitben, hogy azt lehet, az is tilos volt.

A súlyom megindult lefelé. A Testébresztőn vala 55,8, egy hétre rá már csak 55. Most hétvégén láttam éhgyomorra reggel 52-t is a mérlegen. Hatalmas küzdelmek jöttek az evés után akár már egy órával is rámtörni képes farkaséhséggel, és az ebből eredő idegrohamokkal, hogy nem ám csak úgy beugrik az ember a boltba bekapni valamit. Hát ott a polcok 90%-a tiltott, könyörgöm, mia jó büdös francnak kell egy sonkának szőlőcukor áááááááááááááááááááááá ?!

DE

Azért kezdek rájönni, hogy nem olyan rossz ez...
- az ízlelőbimbóim új életre kaptak (már amikor nem zsibbasztja le őket a méregkeserű grépfruitmag kivonat)
- már nem érzek késztetést, hogy  levakarjam a bőrömet a helyéről
- a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" érzés elillant, hirtelen előkerülnek ilyenkor a szekrényből a korábban vízszintes irányban "kinőtt" rongyok
- olyan apróságoktól is a hetedik mennyországban érzem magam, mint a mákostészta (teljes kiőrlésű fosbarna tésztából persze)

Megsütöttem első élesztőmentes cipókámat, íme:

Egy hétre terveztem, hogy elég lesz, de ez lehet hiú ábránd volt....

Legnagyobb meglepetésemre nem okoz olyan nagy gondot ellenállni. Minden nap orrfacsaró péksütiszagban megyek át az aluljárón, de semmi nyálcsorgás, elcsábulás. 

A kihívás az, hogy ezt az egészet össze tudjam egyeztetni a mozgásigényemmel, ami nem csökkent, de kénytelen vagyok kicsit lájtosabbra venni a megszokottnál, mert a sporttal exponenciálisan nő az ember étvágya. És a hétvégén step tanfolyam, utána héten kongresszus, ajjaj mi lesz itt...

Öregszem?

Órát tartani fárasztó dolog. Agyilag leginkább. Az agy előbb dobja be a törölközőt, mint az izom, vagyis a harmadik órám végére hiába tudna még a lábikóm pörögni, ha már kettőig nem bírok számolni.

Úgyhogy iszonyat lelkesedéssel vetettem magam az újabb egész napos aerobik buláj kellős közepébe. Végre nem nekem kell gondolkozni, elég csak majom módjára utánozni! Ezt a bulájt úgy hívták, hogy "Testébresztő Aerobik Nap".

Na az én testem vasárnap reggel fél nyolckor ébredt, már ha az ágyból való négykézláb kikászálódást ébredésnek lehet nevezni. Két napja kínzott engemet az izomláz a csütörtök esti triplázás után, és nem gyógyította azt a lajhár tempóban történő laza futás, mint "rádolgozás" sem. Na gondoltam, majd gyógyulok a bulájban! 

De ezen a bulájon szakítottam eddig fanatikus, egész napot végigtomboló atomantis módszeremmel, és finnyás módra, ha világossá vált, hogy nem jön be az óra, akkor otthagytam a fenébe. Úgyhogy az aerodance-nek titulált, de valójában zumbaszerű ugribugrit két percig bírtam idegekkel, az elsőként kipróbált, de meggyötört combizmaimnak gyilkos body balls-t húsz perc után hanyagoltam, és átvonszoltam magam az expo területre, ahol a nap folyamán elfogyasztottam egy raklapnyi 63%-kal csökkentett cukortartalmú négercsókot és egyéb fitness rágcsákat, megmérettetett a testem víz-zsír-izom-ásványianyag összetétele, nyakig turkálhattam az aerobik ruházatok között. Kipróbáltam a sparrow-bag nevezetű újdonságot. Ez szintén nem került be az első százba nálam, ez a homokzsák az én miniatűr kezeimnek megfoghatatlan, maradok a súlyzónál, úgyhogy húsz perc után ez is ment a levesbe, és mentem is a következő helyszínre "fantastic jump"olni, vagyis ilyen rugós asztalon ugrálni. Hát az tiszta gyerekkor. De egyszer csinálós volt ez is, nem leszek nagy rajongója.

Szóval kicsit olyan vásározós-nézelődősre vettem a figurát. Öregszem talán? Egy rossebet!!!!

Mert volt ereszd-el-a-hajamat afrodance...

pörgős-forgós koreográfiás aerobic performance...

szívatós gymstick...

és hátamat-kimozgatós gerinctréning...

Az izomlázam természetesen elmúlt :)

A jó edző holtig tanul...

... és új vizekre evez. Mert ez most nem a dübörgő zenés, vendéget üvöltve hajtós edzés, ez egészen más.
És mert nem telhet el két hónap sem vizsga nélkül,még unatkoznánk, íme, új "végzettségem":

Testegyensúly Funkcionális Personal Trainer

Persze attól még, hogy az ember nem üvölti le a kuncsaft haját, nem jelenti azt, hogy tingli-tangli az óra, sőőt. Szerencsétlen diszbalanszozódott (uh de szép magyaros ez így) stabilizáló, rotáló, flektáló, extendáló elgyengült, rövidült törzsizmaink szivatós helyrepofozása, idegrendszeri "okosítással" a gerinc és az ízületek védelme jegyében. Lehet, hogy a zene éppen lágy, de miközben reszkető testtel fekvőtámasz pozitúrában tartja magát az ember percekig, lábfeje pedig egy nagy ingatag gumilabdán "pihen", vagy csukott szemmel fél lábon, megemelt karokkal álldigál egy önálló életet élő, illegő-billegő bosun, hát az minden, csak nem tingli-tangli.

Úgyhogy a továbbképzésnek köszönhetően bővült szadizós gyakorlataim tárháza, szobám berendezése pedig kezd egyre inkább fitness teremhez hasonlítani, ahol szék helyett óriáslabdákon lehet ülni:))