Szóval van az úgy, hogy az ember lánya a saját kárán tanul.
Mert
van az úgy, hogy az ember lánya nagy lelkesen nekivág a dolgoknak, és
nem néz kellően körül előtte, aztán csodálkozik, hogy pofára esés van.
Ezért van az úgy, hogy nem ír a blogba akkor, amikor illene, mert a
pofára esettség állapotában nem elég lelkes, hogy a ehhez bloghoz méltó
túláradó energiával telt bejegyzést szüljön. És akkor inkább nem ír,
mert kényszerből nem gyün az ihlet.
Aerobik órákat hirdetni, termet előre több hónapra bérelni, mikor
adott a lehetőség rövidebb távokra, körül sem nézni, észre nem venni,
hogy pár száz méteres körzetben akad nem is egy konkurencia, hát az
aztán fejjel a falnak! Aztán utána lelombozódni, hogy nincs vendég
ajjjaj, annyira sikerült elnyomni megfontolt Nyuszkó Kisasszonyt, hogy
az már túlzás.
Viszont van az úgy, hogy az ember lánya új erőre kap!
Társalog a kongresszuson a sorstársakkal, és rájön, hogy a probléma nem egyedi egyáltalán, és rájön, hogy ezen át kell esni.
Csakúgy mint a szüzesség elvesztésén, éééés igen, az is megtörtént, megvolt az első önálló, teljes idős óra a bemelegítéstől a nyújtásig, és ez nagy szó.
És miután ellustizta az egész nyarat, most kénytelen minden egyes órára felkészülni, és közben fejlődik.
És mindeközben új stratégiát dolgoz ki az önmegvalósítás jegyében.
Még nem sikerült teljesen túllépni önmagamon, és porba döngölni az önkorlátozó hiteket, de rajta vagyok. Próbálgatom a kis szárnyacskáimat, amik még gyengék és koordinálatlanok, DE ELKEZDTEK KINYÍLNI!!!
Úgyhogy kedves Olvasók, tudjátok meg, hogy továbbra is várok minden jelentkezőt, aki szeretne tanúja lenni a szárnyacskáim erősödésének, és mindezt októberben tök ingyér!!!!
