Új fejleményeim

Jól le lettem tolva, hogy hanyagolva van itten ez a blogocska...
Igazat kell hogy adjak, mert valóban hanyagoltam kicsit. DE! Nem voltam ám tétlen ezidő alatt sem!!!

Nézzétek feleim szemtekkel mit láttok:

De ha nem látjátok (mer olyan kicsibe van), akkor írom: kettő azaz kettő darab saját órám van már. A szerdai privát aerobik mellett persze. Na nézzük sorban:

Van ugyi a bérelt terem, ahová mindig jön velem kis barátom, a jévécé:

Brutál jó hangja van, képes betölteni azt a bazi nagy tornatermet is, amit kicsit túl nagy lendülettel választottam szárnybontogatásaim színhelyéül. A terem túl nagy (magyarul pénztárcagyilkos) nekem, és két állandó vendégemnek, úgyhogy most érzékeny búcsút veszek tőle. Tesónak és Bibinek pedig ezúton mondok köszönetet, mert kitartóan tűrték, és ugrálták végig az egyre összetettebb és nyakatekertebb koreográfiáimat, és üzenem, hogy a dalnak nincs vége, csak máshol folytatódik. Béke veled suli tornaterme, nem kizárt, hogy egyszer még visszatérek!

De addig is, fárasztom a népet máshol. Merthogy időközben a fitnessben megnyertem magamnak a csütörtök hat órás műsort is, ami kész szerencse, mert az öt órás egyelőre nem dübörög. Az ottani népek annyira nem kultiválják a koreográfiát, csak a jóóóó "kemény" műsort. Úgyhogy jó keményen alakot formálok. A türelem vendéget terem, a kezdeti nulla-egy emberről beállt háromra a létszám, de egyszer megörvendeztetett a sors 11 lelkes sportolni vágyóval is. Szóval alakulunk.

És hogy ne unatkozzak, mert nincs elég vizsgám enélkül, járok továbbképzésre is. Januárban funkcionális tréner leszek kéremszépen. Hogy az mi, abba most ne menjünk bele, mert pont olyan összetett, mint a gerincünk, amiről olyan sokat tanulunk közben. Ilyen órám is lesz majdan:

Dióhéjban ennyit a növekvő szárnyaimról, eljön majd az a nap is, amikor kitárom őket, és belerepülök a nagy szabadságba. Ha a drukkereimen múlik, akkor tuti;-)

Kitartás, türelem, ez a kettő kell nekem

Az előbbinél többször is sorbaálltam, amikor osztották, az utóbbinál egyszer sem.

Merthát ez az aerobik téma is olyan, mint minden más biznisz, idő kell, míg beindul. Csak legyen az embernek türelme ezt az időt kivárni, mert a kuncsaftok nem teremnek csak úgy minden bokorban, vonzani kell őket, mint a mágnes. A bevonzás után aztán meg meg is kell őket tartani, jöjjön vissza, tízből egy, úgy épül a vendégkör. Lulu türelmetlen.

Aztán ott van az is, hogy el kell viselni, ha azon a napon éppen nem jött össze a vonzás, és ott áll az ember lánya egy szál kuncsaft nélkül. Na ehhez meg kell a kitartás, nehogy má' feladjuk, ha ennyi energia van benne! Lulu kitartó mint állat, makacs mint az öszvér.

Úgyhogy kéremszépen, ezúton jelentem, hogy kiterjesztettem a tevékenységemet, íme:

A helyszín: Budapest, Révay u. 12. Supergym
Az időpont: Csütörtök 17 óra

Első szárnypróbálgatásaim

Szóval van az úgy, hogy az ember lánya a saját kárán tanul. 

Mert van az úgy, hogy az ember lánya nagy lelkesen nekivág a dolgoknak, és nem néz kellően körül előtte, aztán csodálkozik, hogy pofára esés van. Ezért van az úgy, hogy nem ír a blogba akkor, amikor illene, mert a pofára esettség állapotában nem elég lelkes, hogy a ehhez bloghoz méltó túláradó energiával telt bejegyzést szüljön. És akkor inkább nem ír, mert kényszerből nem gyün az ihlet.

Aerobik órákat hirdetni, termet előre több hónapra bérelni, mikor adott a lehetőség rövidebb távokra, körül sem nézni, észre nem venni, hogy pár száz méteres körzetben akad nem is egy konkurencia, hát az aztán fejjel a falnak! Aztán utána lelombozódni, hogy nincs vendég ajjjaj, annyira sikerült elnyomni megfontolt Nyuszkó Kisasszonyt, hogy az már túlzás.

Viszont van az úgy, hogy az ember lánya új erőre kap!

Társalog a kongresszuson a sorstársakkal, és rájön, hogy a probléma nem egyedi egyáltalán, és rájön, hogy ezen át kell esni.
Csakúgy mint a szüzesség elvesztésén, éééés igen, az is megtörtént, megvolt az első önálló, teljes idős óra a bemelegítéstől a nyújtásig, és ez nagy szó.
És miután ellustizta az egész nyarat, most kénytelen minden egyes órára felkészülni, és közben fejlődik.
És mindeközben új stratégiát dolgoz ki az önmegvalósítás jegyében.

Még nem sikerült teljesen túllépni önmagamon, és porba döngölni az önkorlátozó hiteket, de rajta vagyok. Próbálgatom a kis szárnyacskáimat, amik még gyengék és koordinálatlanok, DE ELKEZDTEK KINYÍLNI!!!

Úgyhogy kedves Olvasók, tudjátok meg, hogy továbbra is várok minden jelentkezőt, aki szeretne tanúja lenni a szárnyacskáim erősödésének, és mindezt októberben tök ingyér!!!!

Back to work

Vége a nyárnak, meg a nagy lazulásnak, kezdődik az aerobik szezon, yupiiiiiiiiiiiiiii!

Nehogy azt higgyétek ám, hogy eddig csak lógattam a lábam, meg mindenféle aerobik táborokban hesszeltem, meg futkároztam a szigeten, áááá dehogy.... Jó, bevallom, ezt csináltam.

De azért közben történt haladás is, Lulu beváltotta például karácsonyi ígéretét, lássátok, íme:

ü

Szóval így, hogy a rongyosra koptatott és taposott pipőm iktatásra került a kukába, és egy ilyen zsír új lábbeli feszülhet a talpikáimon, visszatértem A Projekthez.

És lássátok mekkora mázlista vagyok én, egy kánikulás nyári napon, éppen hazafelé sétafikáltam, amikor egyszer csak "elém ugrott" egy iskola, pont a tornatermének az ablakai alatt haladtam el. Ez égi jel volt, az a suli kb. 5 perc sétára van új lakóhelyemtől, hát nem állat?

Jelentem a projekt elindult a megvalósítás útján, bérleti szerződés aláírva, szórólap készül, zeneszerszám kerestetik, plakátom jövő héten landol a faliújságon:

Úhhh kicsit izgulok. Kicsit NAGYON!!!! És egyre jobban, ahogy közeledik a nap. Amit legalább annyira várok is, mint amennyire izgulok. Tiszta őrület...

Zumba (!) tábor beszámoló

Neeem, nem elírás, Lulu valóban zumba táborban volt, bezony! És még mielőtt a műfajt nem annyira kedvelő lelkes olvasóim transzba esnének a meglepetéstől, jelentem, nem tértem meg, továbbra sem lieblingem a zumba.

Akkor mégis mit keres egy olyan anti-zumbás, mint én, egy zumba táborban???

Hát keresett ( vagy nem keresett, de talált)

- frenetikus társaságot
   - nem mindennapi aerobik "termet"
      - jól kigyúrt programokat
         - aerobikos bulájt
            - fitness kaját

Íme:

Frenetikus társaság, huhúúúú, el tudtok képzelni harminc nőt összezárva egy tanyán? A társaság egyik fele full zumba fanatikus, én meg odamegyek a nyíltan vállalt zumba ellenállásommal... Azé nem lettem kiutálva, jól beintegrálódtam, mint látható, a végére már össze is öltöztünk:)))

A nem mindennapi aerobik "termünk" maga a természet adta zöld mező, egy működő tanyán meztelen csiga szőnyegággyal (a csigák imádják megmászni a színes polifoamokat és súlyzókat, csak úgy tájékoztatok mindenkit), és haláli nyugalommal bámuló birka-család közönséggel.Az úszómedence a halastó, futópálya pedig körülötte. Igazi vidéki elvonulás.

A jól kigyúrt programok alatt azt értem, hogy nem csak gyúrás meg zumba volt ám, hanem könnyesre röhögtető váltóverseny, hajnali bemelegítő futás, tikkasztó, az út-szélén-szedret-zabálós két órás biciklitúra, bulit követő holdkóros gyalogtúra, na meg persze tó szélén kiterülős-napozós szabadprogram. Meg fél 11-es takarodó, ami persze néhány órácskát mindig kitolódott.

Aerobikus buláj, most azt képzeljétek el, hogy a lányok nyomják hetente ötször a zumbát, kívülről vágják az összes koreográfiát, eljönnek táborba, nyomják ugyanazt az órákon, és este buliba ugyanazt!!!!! Fáradhatatlanul, mindenki mozog egyszerre, és pedig itt sem cuingol senki. Jól néz ki ám. A kemény mag tolta a bulit hajnali háromig.

Fitness kaja, na itt dobtam egy hátast már a legelején. Nem ám ugyanis zabálsz, amit akarsz, itt szigor volt kéremszépen, de olyan menüvel, hogy azt még étteremben sem kap az ember. Most már tudom mi az a biobulgur, és elkezdett ízleni a nedves barna kenyér (tuggyátok, az a full tömör szinte fekete, és cucmákos), amire úgy buktunk, mint gyöngytyúk a langyostakonyra, mert más kenyeret nem láttunk négy napig.

Még szerencse, hogy volt szoba svédasztalunk dugiban, igaz a tequila hiányzik róla, mert otthon felejtődött.

Szóval csak annyit tudok mondani, hogy ezt a tábort is imádtam, a részvevőkkel egyetemben, akiknek ajánlom szeretettel eztet a bejegyzést. Találkozzunk jövőre! Ennyi. :)

Tábori fíííling

Van egy hely a Dunakanyarban,

- ahol kis faházakban végtelen energiabombák szunnyadnak, bármikor kitörésre készen egy óriási vihogás formájában,
- ahol ha órát látsz valakinek a csuklóján, az biztos pulzusmérő óra,
- ahol az egész napos sportolás után este még órákig tolják a bulit sportcipőben, és ha valaki táncol valahogy, tuti, hogy legalább öten elkezdik utánozni, pedig nem is cuingol, 
- éééééés ahol mindenki tudja, hogy mi az a step touch!!!

Hát kéremszépen, ezt a helyet úgy hívják, hogy Csattogóvölgy, a "műsort" pedig úgy, hogy AEROBIK ÉS FITNESS SPORTTÁBOR!

Ajánlom ezt a bejegyzést emlékül kedves szobatársaimnak, akik közé hívatlanul és ismeretlenül bepofátlankodtam, de végül nem bánták :) Én sem, mert ilyen infantilis társaság nem mindennap talál egymásra, nézzétek csak:

Szóval indult a program görkorcsolya „tanfolyammal”. Ezt úgy kezdtük kéremszépen, hogy akkor mindenki vegye fel a négykézláb pozitúrát fejet hajtva Pati nagymester előtt, aki bevezetett minket a görkorizás rejtelmeibe.

Én mondom, pengék lettünk az alatt a másfél óra alatt! Mindenki magához képest ugyan, meg a maga tempójában, de pengék lettünk. Annyira, hogy ebéd után go terepre. Na ottan már voltak gondjaim. Mert ott már fújt szembe a szél, meg emelkedőt is kellett mászni, és a seggem majd beszakadt, annyira el voltak fáradva a gluteusaim. Azért mentem mint az olajos-istennyila, legalábbis gondolom ez volt az oka, hogy sikerült elhagynom az egyik kerekem…
De nem baj, mert utána a három órányi aerobikhoz már kerék nem kellett, sem az esti bulihoz, amit zárásig sikerült tolni Dj. Marci retro szerzeményeire. Úgy tűnik nem a Lulu az egyetlen, aki a 100 éves zeneszámokra indul be…

Néhány órányi alvás (vagy inkább didergés, mert az időjárás nem erőltette meg magát fokok tekintetében) után gyütt az egész napos aerobikolás, 7 órányi gymstick, táncika, gerinctorna, meg minden, amit akartok.

A nap végére a kisujjamat is fájt már megmozdítani, ennek ellenére az esti bulájra rejtélyes módon ismét elpárolgott a fáradtság, meg a tejsav az izmaimból, nem is értem, de megint sikerült hajnali kettőig riszálni, hát biztos a jó levegő tette meg hatását. Vagy a megállíthatatlan röhögőgörcs, ami eluralkodott rajtunk…

Szóval összefoglalva igazi tábori fííling (közös zuhanyzó, emeletes ágy, jó kis menzakaja), töménytelen mennyiségű endorfin, csupa rokonlélek, imádtam az egészet.

És imádtam a szobatársaimat is!!! 

Ééééés, már el is vagyok csábítva a következő táborba, nem bírok ellenállni. Egyszer élünk …

Útkereső

Érdekes dolgot vettem észre.

Valahol a ködös múltban rémlik egy kómás vasárnap, amikor az iskolapadban ülve (és belőle majdnem kidőlve) kipattant megfáradt fejemből a blogírás ötlete. Elsősorban biztonsági okokból kezdtem gyártani itt az irományokat. Azért, hogy majd egyszer ha eljön az a nap, hogy a kezemben van a bizonyítvány és a fejemben a tudás, ez a beszari Nyuszkó Kisasszony ne tudja megakadályozni, hogy a tettek mezejére lépjek. Mert ha ugyi itt ország-világnak kikiáltom, hogy én márpedig aerobik edző leszek, akkor már csak nem csinálok segget a számból...

A nap eljött, én meg még magamat is megleptem. Mert beszariság ide vagy oda, majd megesz a rosseb, hogy tarthassak valahol órát!  Én nem attól félek, hogy órát kell tartani, hanem attól, hogy ha nem tartok, akkor felejtek. Hát ezt már csak nem hagyhatom!

Itthon ugrálni a tükörnek, vagy másokat "ugráltatni", az ég és föld. Hús-vér embereket akarok, akik miatt érdemes felkészülni. Vizsgakényszer már nincs, más motiváció kell.

Ennek örömére ezennel ünnepélyesen meghirdetem a következő Lulu-projektet az alábbiak szerint:

1. A főfeladat: termet találni

2. Mellékfeladat: szinten tartani a tudást

Rögös útra léptem. Kötött, reggel 8-tól délután 5-ig tartó munkaidő mellett sok variáció nem marad az órák lehetséges időpontját illetően, mert valószínűleg reggel hatkor nem tapossák egymást agyon a vendégek helyhiány miatt, tehát maradt az este. Fitness termek kilőve, azok nem egy kezdőt raknak be csúcsidőben. Célba vettem ezért a művelődési házakat terembérlés tekintetében. További nehezítő körülmény, hogy tulajdonképpen most is egy másik vizsgára kéne készülnöm, valamint a folyamatban lévő költözés-projektem. Úgyhogy továbbra sem vet fel az idő.

Nem baaaaj, szeressük a kihívásokat!

AZ ELSŐ MÉRFÖLDKŐ - levizsgázva :)

És igeeeeeeeeeeeen! MEGCSINÁLTUK!


Lulu, AtomAnti, és Nyuszkó Kisasszony együttes erőfeszítései megkoronáztattak, íme az eredmény:

Az a rengeteg tanulás, gyakorlás, iskolapadban végigült vagy teremben végigugrált hétvége, hajnali vonatozás, vizsgapara...Még soha nem kellett ennyit úsznom az árral szemben, hogy valamit elérjek.

És mégis, már most hiányzik.

Még sosem folytattam olyan tanulmányokat, ahol

- nem számít, hogy az oktatások elveszik a hétvégét, mert maga a képzés is egy élmény, és olyan hamar eltelik

- nem számít, hogy sokat kell tanulni, mert minden ismeret azt szolgálja, hogy jó legyek a szakmában,

- nem számít, hogy házi feladatokat kell csinálni, mert mindent ezekből fel tudok használni a munkám során,

- nem számít, hogy a „tanárok” kritizálnak és hajtanak, mert mindegyikük profi, és ez is az én fejlődésemet szolgálja,

- nem számít, hogy folyamatosan gyakorolni kellett, mert már most képes vagyok kiállni vendégek elé,

és ahol nem csak egy papírt kaptam, hanem használható tudást.

Minden eltöltött perc, és minden kifizetett forint megérte.

Ezúton mondok köszönetet

- a családtagjaimnak a  türelemért,

- mindazoknak, akiken tesztelhettem kibontakozó gyakorlati tudásomat,

- a blog minden kedves olvasójának a motivációért,

- és végezetül Jacko nevű tacskónknak, aki koncentrációs képességemet edzette azzal, hogy gyakorlás közben vadul nekiesett a lábujjaimnak.

De nem búcsúzkodom ám! Az igazi munka még csak most jön. Úgyhogy maradjatok, kedves Olvasók, lesz még téma bőven.

Hallerobik, vagyis Lulu házhoz megy

Ez a bejegyzés szóljon azon kedves tanfolyami ismerőseimnek, akik - mint az ma számomra kiderült - olvasták ezt a blogot.

Az összes többi kedves olvasónak pedig üzenem, hogy nem tűntem ám el, csak mint mondottam, ezerrel dübörgünk a vizsgák felé, vagy azok dübörögnek felénk, én már nem is tudom pontosan, de a lényeg, hogy tanulni köll.

De nem elég ám csak az agyunkat túráztatni, hanem a muszáj a testünket is tornáztatni, magyarul gyakorolni kell a gyakorlati vizsgára. Amitől eléggé fosok, ráadásul oktatói egyedfejlődésem egy pontján a tükör, mint "vendég" már kevésnek bizonyult mint motívációs eszköz. Új játékot kerestem, íme a recept:

Végy egy, vagy akár több "szűz" családtagot, barátnőt, ismerőst, és avasd be!

Na ne tessék rosszra gondolni... A szüzet úgy értem, hogy nem nagyon járt még aerobik órán, magyarul teljesen hykomat. Nem érzi még a zenét, fingja nincs róla, mi az a step touch, és amikor cuingolsz neki vizuálisan, még azokat a karjelzéseket is utánozni akarja. A legjobb vendég egy kezdő oktatónak! Egyrészről mert alaposan próbára teszi a koncentrációs képességedet, mert pl. akkor is tartanod kell az ütemet, amikor ő pont mellé lép, fejleszti a beszélőkédet és a karjelzéseidet, mert neki aztán tényleg időben kell mondanod a következő lépést, amelyek szinte "beleégnek" a lábaidba, mert annyiszor kell elismételni őket.

Másrészről csodálatos látni, ahogy a hykomat elkezd fejlődni. És lelkes, és akarja, és egyszer csak meg tudja csinálni! Egyre ügyesebb, és várja a következő alkalmat, és kénytelen vagy készülni, és újat mutatni. És fejlődtök szépen együtt, ő mint vendég, te mint edző.

Úgyhogy ezúton mondok köszönetet Tesókámnak, aki már nem is annyira hykomat, és kedves szomszédjának, Edinának, aki ugyan nem volt teljesen szűz, de beállt a sorba. Így nyomjuk mi hármasban a Haller utcai társasház pici konditermében, nem törődve az ablakon befelé bámészkodó kíváncsiskodó tekintetekkel. A zenét a rádiós ébresztőórám szolgáltatja, amely nem egy komoly berendezés, viszont elég kicsi ahhoz, hogy beleférjen a táskámba, ugyanis én ilyen mobil szolgáltatást nyomok, házhoz megyek aerobikot tartani :) Aztán lassan talán a lámpalázam is meghátrál.

Úgyhogy csajok, mindent bele!!!

Uccsó nagy tombolás

Ha Lulu, Nyuszkó Kisasszony és AtomAnti fizikailag három testben lennének, akkor bizony szombaton mindhárman egyszerre nyomták volna az ipart párhuzamosan, három különböző helyszínen. Sajnos csak egy testünk van. De az az egy test megérdemel egy nagy vállonveregetést, mert kitartóan állta a terhelést szombaton hat, aztán vasárnap három (és fél) órán keresztül!

Merthogy KONGRESSSSZUS volt, az utolsó energiafeltöltés és gőzkieresztés a Nagy Tanulós Időszak előtt.

Egy ilyen kongresszust nem úgy kell ám elképzelni, mint amikor bemész a fitnessbe edzeni. Ez egy óriási ERESZD-EL-A-HAJAMAT! Ahol több százan dobbantanak, emelkednek, rúgnak, fordulnak, hajolnak, tekernek egyszerre, egy irányba, egy ütemre, egy vezényszóra. A csarnok olyan, mint egy gigantikus energiamező, ami a zene ütemére lüktet, motorja az edző, aki kint áll a több száz ember előtt a színpadon. A lelkesedés győz a fáradtság felett, és felszabadítja a rejtett tartalékokat. Az elme kikapcsol, félredobja a napi gondokat, és csak a feladatra koncentrál. Együtt tombol a fanatikus, a szakmabeli, a hobbisportoló. Az éhség új dimenziókat nyer.

És nem ám csak olyan koreográfiabuzik virulhatnak, mint én. Megtalálható itt minden a  pilatestől kezdve a spinning marathonon át a kangooig minden. Mivel párhuzamosan vannak a szeánszok, dilemmázhat az ember, hogy most mire is menjen, mert osztódni nem tud. Megy hát amerre viszi a lába. A nap végén, amikor már nem nagyon akarja vinni, akkor beköltözik egy helyszínre.

Szóval ez volt a szombatom, rengeteg tánc, step padon trappolás és forgás, gerinctorna, gyilkos-gymstick, star training. Sok-sok tudással, boldogsághormonnal és némi kis tejsavval tértem (másztam) haza, hogy aztán másnap, kicsit lazábban folytassam a konkurencia rendezvényén. Hát istenem, imádom a miniatürizált promo ajándékokat, meg a 40-es méretű reklámstrandpapucsot:)

Ennyit a szórakozásról, most jön a munka. 

Lulu ketrecbe zárja kicsit AtomAntit, és teret ad a parázós Nyuszkó Kisasszonynak, hogy virítson valamit szellemi képességeiből, ami a tanulmányokat illeti. Mert a vizsgák visszavonhatatlanul  itt vannak mindhármunk nyakán...

Ándör kontroll

Meglehetősen strapásra, ámde annál tanulságosabbra sikeredett ez az én múlt heti (vagyis inkább múlt kilenc napi) tesztsorozatom. A napi két-két és fél órás edzések, majd a hét megkoronázásaként a vasárnapi brutál gyakorlati oktatási nap a Suliban még AtomAntit is leamortizálták, és amikor már ő nyűgös, az bizony jelent valamit. De megérte, mert most megoszthatom Veletek fantasztikus felfedezéseimet pulzuskontrollálás témakörben.

Azt ígértem ugyi, hogy zsírégetés szempontjából boncolgatom (és kritizálom, hehe:)) a különböző mozgásokat. Ezt azt jelenti, hogy az én kis pulzusmérő barátomon ki kell választani a "light" üzemmódot, ami nem azért light, mert fogyókúrás, hanem mert az intenzitás, amin edzeni akarom habtestemet, alacsony. Ez a maximális pulzus 60-70 % közötti célpulzus tartományt jelenti. Ezután ráküldöm az Own Zone funkciót a szívfrekvenciámra, és a kis barátom szépen megmondja, hogy abban a pillanatban ez a zóna nekem milyen tartományt jelent számokban, ahol nekem a pulzusomat tartanom kell edzés közben.

Hohóóó, itt ért az első meglepetés. Hogy bizony a kütyü ezt a zónát nem mindig találja meg, és ha nem találja meg, szépen számol életkor alapján, amit ugye nem szeretünk, mert nem pontos. Tanulmányoztam hát a használati útmutatót, ami azt mondja, hogy öt percen keresztül mozgolódjunk fokozatosan emelve a pulzust. Hát az én szivecském akkor zabi, mert ezzel a módszerrel egyszer sem sikerült belőni a saját zónámat. Viszont kb. másfél perc alatt megtaláltuk akkor, amikor "szerepelnem" kellett, és a pulzusom a lámpaláztól nyugalmi értékről néhány másodperc leforgása alatt felugrott 135-re, úgy, hogy a kisujjamat sem mozdítottam. Na erről ennyit.

Ha megvan a zóna, indulhat a valódi edzés. A kis barátom meg szépen eltárolja az időtartamot, hogy ezen belül mennyit töltöttem a kijelölt pulzus zónában, mennyi kalóriát égettem, és ennek hány százaléka történt zsírból. Íme:

Háziasszony bringa
Az otthoni szobabringa azért "háziasszony", mert igazán nagy ellenállást nem lehet beállítani rajta, viszont nagyon szeressük tesókámmal, mert lehet közben tv-t nézni. A pulzusom itt ugyancsak az alsó határ közelében mozgott, oda kellett rá figyelni, hogy a nagy tv bambulás közben nehogy kiszaladjak lefelé a zónából. Időtartam 55 perc, ebből 50 perc zónában, elégetve 226 kcal, 60 % zsírból. Nem rossz.

Futás, futás, futás
Kezdtem a Mecsek emelkedőin és lankáin, futottam a Margit sziget egyenes terepén majd a futópad lágy ölén. Itt meg éppenhogy elkezdtem, a pulzusom már szárnyalt is fel az egekbe. Én aztán igazán nem vagyok egy olajos-istennyila ha futásról van szó, sőt inkább lajhár vagyok, de most egyszerűen nem bírtam olyan lassan futni, hogy ne ugorjak ki a zónából felfelé. Kénytelen voltam elnémítani a kis barátomat, mert folyamatosan visított. Aztán sokadszorra azért sikerült a futással töltött idő háromnegyedét beleszorítani a zónába, és a kezdeti 45%-os zsírégetési arányt feltornázni 55 %-ra. Két szigetkör egy óra hét perc alatt, 49 perc zónában, 481 kcal felhasználva. Tavaly azon erőlködtem, hogy legalább egy icipicit gyorsabban lefussak egy kört fél óránál, most meg lassítanom kell, őrület...

Spinracing
Bélkilógatós fajta a javából, zsírégetéshez nem sok köze volt. Az 55 percből kemény 13 percet sikerült zónában tölteni, az is a bemelegítés, meg a levezetés alatt volt, az óra többi részében túlszaladt a kis szívem a felső zónahatáron. Itt elég nehéz kontrollálni az intenzitást, mert a zene diktál, ha játszik az ember az ellenállással, nem tud ütemre tekerni.

Dance, step dance
Ezek az én kis lieblingjeim, de képtelenség zónában maradni. A pulzusom hullámvasutazik, a koreográfia egyes lépéseinek betanításánál lemegy a béka segge alá, amikor meg extázisban nyomjuk a táncot, akkor csúcsokat dönget. Az 55 percből átlag 26 zónában. 300-340 kcal felhasználás, 50% ment zsírból.

Zumba
Na itt dobtam egy hátast a meglepetéstől. 34 percet sikerült zónába maradni az 55-ből. Ez elég jó arány a többi csoportos órához képest. Persze oktatófüggő, itt nagyban hozzájárult a dologhoz, hogy az edzőnek is volt egy "kis barátja". A 251 kcal-ból 60% zsír. Nem térek magamhoz.

Zsírégető óra
Itt van az, ami fénylik, de nem arany. Túl intenzív volt ez nekem a hájgyilkoláshoz. Összesen 13 perc zónában, ez elég gyászos ahhoz képest, hogy miként van fémjelezve az óra.

Fűnyírás
Csak vicceltem, ide nem hoztam a kis barátomat... Ez volt a pihenőnap, csak fűnyírás, meg kutyasétáltatás, semmi egyéb mozgolódás.

Most pedig levonom bölcs következtetéseimet:

1. Ez az Own Zone nem kamu! A terhelhetőségünk nem csak napról napra, de óráról órára is változik. Ráálltam üdén és frissen a hét elején a futópadra, a célzóna 133-149. Futkorásztam negyven percet, bevetettem magam egy táncos órára, és már csak 119-135 volt a zóna. A hét vége felé kissé megfáradva, de törve nem, a zóna már csak 106-122 körül mozgott.

2. Bebizonyosodott a korábbi sejtésem is: azért vagyok én párnás itt-ott ennyi mozgás ellenére, mert túl magas intenzitáson nyomtam mindig az ipart (na meg azért, mert bélpoklos vagyok) Figyelem, ne essünk tévedésbe! A magas intenzitás nem azt jelenti, hogy több órán át, hanem hogy túl erősen! A több órás edzés az rendben van :)

3. A pulzust „ándör kontroll” tartani nem is olyan egyszerű feladat. Viszont ha mindezt zsírégető tartományban teszi az ember, akkor egy jól viselhető, kellemes edzésben lesz része. Úgyhogy Balónak üzenem, hogy kitartás és futás, futás, futás ;-)

Pulzusjáték

Ígértem a beszámolót, hát tessék, bemutatom Lulu új játékát:

 Eztet itten úgy hívják, hogy pulzusmérő óra. Neten rendelve villámsebességgel érkezett meg egyenesen Ausztriából. Nagyon baráti áron jutottam hozzá, mert már kifutott modell a lelkem, de a célnak megfelel. Még ez a szerencse, mert amit először kinéztem az pont kétszer ennyibe került. Na kéremszépen, most bemutatom mire jó ez a kütyü.

Emlegetem itt mindig, hogy alacsony meg közepes intenzitás, nektek meg fúrja a kíváncsiság az oldalatokat, hogy az mi a bánat. A kutya a pulzusban van elásva. A pulzus ugyi a percenkénti szívverések száma, más ébredéskor az ágyból kigurulva, más nyugalomba a számítógép előtt ülve, és más edzés közben. Edzés közben emelkedést mutat a nyugalmi pulzushoz képest, ez gondolom nem nagy meglepetés. De nem mindegy meddig emelkedik! Van ugyanis egy aerob edzéshez optimális pulzus zóna, méghozzá a maximális pulzus 65-85 % közötti tartomány. Ez az a zóna, ahol ugyi a glikogén vízre és széndioxidra bomlik, és nem keletkezik közben az a dög tejsav, amitől úgy fáááj… Zsírégetéshez inkább 60-70% a bűvös zóna.

Ezt ökölszabállyal úgy lehet kiókumlálni, hogy 220 mínusz életkorod, és ezt szorozgatjuk a megfelelő százalékokkal. De van itten egy kis probléma. Hogy ez baromi pontatlan. Ez a képlet nem veszi figyelembe, hogy éppen egy hetes nyaralásból jöttél, vagy egy hétig nyomtad az ágyat influenzásan. Nem tudja bekalkulálni, hogy százkilós testsúlyt lát el vérrel a szív, vagy csak ötvenet. Azt sem veszi figyelembe, hogy szétstresszelted a munkahelyen az agyad, vagy éppen valaki az ellenkező (vagy azonos, kinek mi) nem táborából hat rád isnpirálóan. Szóval nem kalkulál azzal a millió egyéb lelki-fizikai tényezővel, ami befolyásolja a pulzust, és az aktuális terhelhetőséget.

Erre van kitalálva a kütyü, és benne a varázslatos Own Zone funkió. Szépen felcsatolod a jeladót a habtested mellkasára, az küldi a rádiójeleket az órához, ami pár perces bemelegítő mozgolódás után a szívfrekvencia szabálytalanságaiból megállapítja, hogy neked abban a pillanatban mi az edzés céljának megfelelő célpulzus tartomány. És aztán a jóég óvjon attól, hogy ettől lefelé vagy felfelé eltérjen a pulzusod edzés közben, mert az óra abban a pillanatban elkezd visítani.

Ahhoz képest, hogy engem nem különösebben szoktak lázba hozni a műszaki kütyük, ezzel egész jól elszórakozok.
Annyira, hogy elindítottam egy tesztsorozatot. Tekintettel az elmúlt két hét intenzív magolásra, a héten lejáró aerobik bérletemre, felcsatoltam az órát, kiengedtem AtomAntit a ketrecből, és bevetettem magam a testedzésbe. Mindenféle mozgást és aerobik óratípust, amihez csak hozzáférek szigorú elemzés alá vettem, méghozzá zsírégetés szempontjából. Hát mi más lenne a téma, tavasz van, nyakunkon a bikiniszezon, mindenki fogyni óhajt. Hát most megversenyeztetem a mozgásformulákat, hogy melyik égeti leghatékonyabban a hájat. Mit meg nem teszek értetek:)

A minitanulmányt a következő blogbejegyzés formájában publikálom.