Ünnepi tanulmányok

Nemhiába mondom mindig, hogy az én gyomrom vasból van. Végül egy nap alatt regenerálódott, a szombati töltöttkáposztával is összehaverkodott, sőt utána még négy napon át jó barátságban voltak, mert csak azt kapott. Na meg persze sütikét. Szóval ha nehezen is indult, de végül megvalósult az előre betervezett non-stop sütizabálós program, úgyhogy (bár azóta nem mértem, csak érzem) az elvesztett másfél kiló mínusz is visszatért a helyére. Neki is álltam gyorsan ugrabugrálni a szobámban gyakorlás címszó alatt. Sajna a lepedőnyi puskáimat nem hoztam haza, na azok hiányoznak. Ugrálhatnék egyébként az egyik pesti fitness teremben is, ahol négy napon át nyílt napokat tartanak. AtomAntinak való program, simán beköltözött volna oda mind a négy napra :) Így maradt a szobám, meg tesókám vigyorgó képe. Jót szórakozik azon, ahogy számolok. Na majd nem fog olyan jól szórakozni, amikor bélkilógatós órákat tartok!
Az ugrálás mellett elkezdtem tanulni is. Szeretett anatómiámat. Azért a nagy szeretet ellenére elég nehezen álltam neki, mégiscsak ünnepek vannak vagy mi... Megyek eszek is egy kis töltöttkáposztát. Hogy legyen energia az agyamnak a tanuláshoz.

Karácsonyi gyomorrontás

Ne tessék rosszat gondolni rólam, nem a karácsonyi túlzabálásba betegedtem bele. Odáig el sem jutottam, ugyanis a gyomorrontás 23-án este lepett meg, bearanyozta az éjszakámat, hogy aztán 24-én délelőtt tomboljon tovább. Minden lehetséges módon távozott belőlem minden, ami csak távozhatott. Tesóm által belémtukmált pálinka sem bírta kifejteni áldásos gyomorfertőtlenítő hatását, mert olyan rövid időt töltött ott bent.
Úgyhogy a karácsonyi menü az alábbiak szerint állt össze:
- Főtt krumpli megbolondítva főtt répával
- Köretnek főtt rizs
- Egy kis jégsaláta
- Hozzá 2010-es évjáratú citromos tea
Desszert nem volt, mert az édességre rá sem bírtam nézni. Biztos azért, mert az előző nap elfogyasztott két szelet bejgli háromszor köszönt vissza. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a karácsonyi zserbóm se sikerült olyan jól, mint a múltkori. Állítólag. Én nem tudom, azt még ma sem bírtam megkóstolni. A töltöttkáposztát viszont megkóstoltam. Ajánlom neki, hogy bent maradjon.
Újult erővel, és másfél kilóval könnyebben vágok neki ismét az aerobiknak.

Elvan a Lulu, ha játszik

Ez jóóóóó, ez tetszik! Lulu koreográfiát épít :) Igaz, csak négy lépéses, és még elég primitív, de határozottan jobb játék, mint bemelegítést gyakorolni. Add-on módszerrel épül a koreográfia, de ezt most nem magyarázom meg. El kell jönni kéremszépen majd az órámra, és akkor kiderül. Addig fúrja az oldalatokat a kíváncsiság! (képzelem mennyire... :)
A csodálatos koreográfiát még ki kell rakni óriás puskában a szekrényre (ja jut eszembe, oda már nem fér, mert tele van, következnek a falak), de majd ha nagy leszek, IQ-ból fogom nyomni. Hát mégse járkálhat az ember lepedőnyi puskákkal órát tartani...
Jár majd viszont plüss katicás cd-tartóval. Haláli:) Ma szereztem be lassan de biztosan gyarapodó cd gyűjteményem tárolására. Leértékelt áru volt a lelkem, mert hiányzik a fél szeme, amúgy mindene megvan. Hamburgerest vettem volna (ennek is az volt a címkéjére írva), de az nem volt készleten. Pedig az milyen "stílusos" lenne, egy plüss hamburgerrel járni aerobik órát tartani. Mondjuk Luluhoz egy kakaóscsiga formájú cd tartó illene a legjobban, ha már itt tartunk.
Úgyhogy holnap rendhagyó módon azt fogok reggelizni. Előtte a rend kedvéért építek majd egy kis koreográfiácskát.

Rongyosra koptatott minden

Elég gáz, de még mindig a bemelegítésnél tartok. Ma reggel (a fél 11 vasárnap nekem még reggelnek számít) egy órán keresztül csak bemelegítettem. Egyszerűen hihetetlen, hogy még mindig képes vagyok egy-egy apróságot elszúrni. És olyankor mindig újrakezdem. Vagy százszor egymás után. Melós dolog ez az önmegvalósítás...
Az egyik cd-m már akad, pedig csak két hónapja nyúzom. Igaz, állandóan ezt hallgatom, erre ébredek reggel, de azért ennél igazán többet kéne bírnia. Hiába, rongyosra kopott. És ha már itt tartunk, a cipőm is rongyosra kopott. Meg a gönceim is. Mindent lestrapálok :) A redőnyöm húzókája (bocsi, nem tudom szakszerűbben kifejezni magam) is rongyosra kopott, úgyhogy jól el is szakadt. Ezért a szobámat uraló sejtelmes félhomályban csak ilyen béna képet sikerült csinálnom a szekrényemről, amit már teleragasztottam a "kis puskáimmal":

A kis puskák nagyon hasznosak bizonyulnak, amíg az agyam nem jut el arra a szintre, hogy a számolásra, zenére, vezénylésre koncentrálás mellett képes legyen a következő lépést is kitalálni. Kész szerencse, hogy legalább arra nem kell koncentrálni, hogy helyesen lépjem az adott lépést. Ez az elmúlt évek ugrabugrálásának köszönhető. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennyi ugrabugrálástól az ízületek is kopnak ám. Rongyosra. Ám amíg az izmok erősek, összetartják az ízületeket, és no problemo. Abban a pillanatban, ahogy az ember abbahagyja az ugribugrit, és az izmok lesatnyulnak, a rongyosra kopott ízületek sipítozni kezdenek. Úgyhogy egész hátralévő életemre sportolásra vagyok kárhoztatva. Király!
Szóval az ízületeim védelmében a rongyos cipőmet bizony le kell cserélni. Ezért úgy döntöttem, ha a mindennapi hajszában rongyosra kopott idegeim nem omlanak össze jövő május végéig, akkor megjutalmazom magam egy normális cipővel. Ez Lulu karácsonyi ígérete.

Birka és anatómia

Bármilyen ferde hajlamúnak is tűnök, kijelentem, én szeretem az anatómiát. Már gyerekkoromban élénk érdeklődés ébredezett bennem az emberi testet illusztráló könyvek irányába (rossz nyelvek szerint a könyvek mindig a szaporító szervrendszernél nyíltak ki, de ez nem igaz, engem minden érdekelt). Kedves ex-gimis-osztálytársaim, akik ezt a blogot olvassátok, üzenem Nektek, hogy nem csalódnátok bennem, ha látnátok az anatómia jegyzeteimet. A középiskolai csircsáré-agyonszínezett jegyzeteim meg sem közelítik azt, amit most produkálok a tanulás megkönnyítése érdekében. Illusztrálok, hogy lássátok miről beszélek:

Egyébként biológiából érettségiztem. Megkérdezte tőlem akkor a tanár, hogy én miért nem ezzel tanulok tovább? Sajnos voltam akkora marha, hogy nem gondolkodtam el a kérdésen. A pályaválasztásom koordinálója Nyuszkó Kisasszony volt, aki a járt utat szereti a járatlannal szemben. Így lettem közgazdász. Mert abból meg lehet élni. Na röpke néhány éves munkatapasztalatom (és a röpke évek alatt bejárt százhuszonötmilliomodik munkahelyem) alapján azt a bölcs következtetést vontam le, hogy megélni abból lehet, amit csinálni szeret az ember. Orvosi egyetemre valószínűleg nem fogok már járni. Bár sosem lehet tudni, mert ha megnyerem a lottót, akkor fogok. (Nem lottózom amúgy) Addig is itt van nekem a jó kis funkcionális anatómia tanulnivaló.

Ami az mellett, hogy érdekes, hasznos is. Azelőtt úgy edzettem, mint a birka. Észnélkül, ahogy a csövön kifért. Most végre megtanulom ésszel csinálni. Az ember gyúrás közben annyira az esztétikumra koncentrál, hogy bele sem gondol, az izmok nem véletlenül nőttek oda, ahova. Mindennek funkciója van. És ha az ember ismeri a funkciót, önmaga szobrásza lesz. Az izmokban az a fantasztikus, hogy ha szakszerű módon, természet adta feladatuknak megfelelően terheljük őket, akkor az isten se ment meg attól, hogy fejlődjenek. Hát erre jó az anatómia.

A bennem élő gyerek pedig tapsikol örömében, amikor újra rácsodálkozik, hogy milyen csodálatos dolog is az emberi test...

Álomkórság

Sikerült eljutnom abba az állapotba, hogy nem bírok eleget aludni. Folyamatosan álmos vagyok. Persze ha vasárnap hajnali négykor kell felkelni, hogy visszavonatozzak Pestre Suliba, és ez már nem is tudom megmondani hányadik ilyen hétvége, akkor nincs mit csodálkozni. Már olyan gyakorlott hajnali vonatozó vagyok, hogy megtanultam szunyókálni a vonaton. Fantasztikus eredmény... Csak pihenésre alkalmatlan. Jobb volna ilyenkor, ha nem elméleti, hanem gyakorlati nap lenne, ugrálás közben csak nem aludnék be.
Két ünnep között szabin leszek. Megmondjam mit fogok csinálni? 12 órákat aludni. Meg sütit zabálni nonstop. Na meg persze aerobikolni :) Tesókámat befogom páciensnek, de boldog lesz...
Visszaolvasva ezt a roppant tartalmas és épületes bejegyzést (úgy látszik hiába aludtam kicsit délután, hatástalannak bizonyult a szellemi tevékenységemre) úgy döntöttem, most nem is írok többet. Inkább gyakorlok kicsit. Hogy eljussak abba az állapotba is, hogy le bírok vezényelni hiba nélkül egy bemelegítést.

Csodálatos Nagy Egy

Miért van az, hogy ami vasárnap a gyakorlati napon még működött (többé-kevésbé), az itthon már nem műkszik? Biztos a lakás a hibás. Mert túl kicsit a szoba. Meg nincs benne elég tükör. Túlságosan kopog a padló, nem hallom a zenét. Mezítláb meg túl hideg a talpikáimnak. Túl vékonyak a falak, ezért nem lehet hangosabb a zene. Meg a zene is hibás. Szerintem nincs is mindig benne Nagy Egy. Új cd kell...Meg a munka is hibás, meg a Corvinus is hibás, mert túl későn tudok nekiállni. A szomszédok is hibásak, mi a fenének akarnak már éjfélkor aludni?

Nah viccet félretéve nem hibás it semmi, csak gyakorolni kell. Most például a bemelegítést. Tegnap már annyit melegítettem, hogy még a szobát is én fűtöttem. Pedig nem egy bonyolult dolog, de még itt is vadásszuk a Nagy Egyet. A Nagy Egy 32 ütemenként van a szép szabályosra vágott aerobik zenékben. Szóval nem csak kiáll az ember, aztán riszál, ahogy jól esik. Minden lépést a Nagy Egyhez kell igazítani. Rend a lelke mindennek. Vagyis a Nagy Egy a lelke mindennek. Nem is hallani kell, hanem érezni, még mielőtt jönne, hogy időben tudja instruálni a vendégnépet a vezír. Ami egyébként leírhatatlanul fantasztikus dolog. A vezír elrikkantja magát, és a nép egyszerre mozdul. Jól néz ki nagyon a tükörből. Csináltunk ilyet is már a gyakorlati napon, lehet, ott azért ment jobban, mert volt motíváló hatású nép mögöttem. Itt a szobában meg egyedül ugrabugrálok. Na majd jól kiállok ide az udvarba, hátha jön nép is :)

AtomAnti

Nem csak Nyuszkó Kisasszonyt kell időnként háttérbe szorítani. Itt van AtomAnti is. AtomAnti képes beköltözni egy aerobik terembe, ha nyílt nap van, ő vadászik a fitness rendezvényekre, ugrál végig három napot az aerobik táborban, vagy fut le félmaratont két nappal véradás után. Neki köszönhetem az állóképességemet, vagy hogy látszik némi izomzat itt-ott. Ma viszont a Sulis gyakorlati napon egész nap pampogott, mert nem izzadtunk le tökig, és nem négykézláb másztunk ki a teremből. AtomAntinak nehéz lesz azt az alapelvet beverni a kis fejébe, hogy "az aerobik óra nem az én edzésem", lefordítva ezt a mai napra, annyit tesz, hogy "a tanulás nem edzés". Tanulni pedig van mit... Nem olyan egyszerű ugyanis egyszerre:
- lépni a lábbal
- fülikékkel kagylózni a zenét
- szájjal számolni, következő lépés nevét bemondani
- kézzel mutatni a következő lépést
- és lépni az új lépést a megfelelő időben, azaz zenében NAGY EGYRE
És akkor még koreográfia nincs is sehol. Azt mondják a nők egyszerre képesek több felé figyelni. Hát AtomAnti nem.
Azért lassan, de biztosan fejlődünk. Ma már kezdtem érezni a Nagy Egyet a zenében, most először. Király. Este a szomszédok nagy örömére gyakorolni fogok.
Most megyek főzni, mert AtomAntinak enni is kell.

Nyuszkó Kisasszony

Közkívánatra (közkíváncsiságra) jöjjön hát Nyuszkó Kisasszony:
Nyuszkó Kisasszony rendkívül megfontolt. A döntéseit alaposan megrágja, figyelembe véve a gazdaságossági és praktikai szempontokat. Lelkiismeretes és alapos. Valami extrém módon hajtja belülről, hogy jól akarja csinálni a dolgait, nem kell neki főnök (bár azoknak nagyon bejön, mint munkaerő),  kontrollálja saját magát éppen eléggé. Megbízható és kitartó, jó széles vállszerkezete van, lehet terhelni ezerrel. Csak éppen van egy komoly defektje. Hogy BESZARI. Egy nyuszi. Szóval nem egy bevállalós típus, a kitaposott utakat szereti. És valahányszor beszari ahhoz, hogy megcsináljon valamit, fixa ideákat gyárt, hogy miért nem csinálja.
Nyuszkó Kisasszony az én személyiségem uralkodó része. A fixa ideái pedig az én önkorlátozó hiteim.
Ilyen önkorlátozó hit az is, hogy "ha egy hobbiból munka lesz, akkor már nem is szereti annyira csinálni az ember" vagy az, hogy "az aerobikból nem lehet megélni".
Sipítozott itt nekem szeptemberben megállás nélkül, hogy munka meg suli mellett nem lehet még egy Sulit bevállalni, jaaaajj most megint nem tudunk aerobik tanfolyamra menni, pedig már két éve tervezzük, de hát sajna így jártunk... 
Én meg azt mondtam neki, hogy bekaphatja! Én ezt most akkor is megcsinálom. És beiratkoztam a tanfolyamra:)
Gondolom mindenkiben van egy kis Nyuszkó Kisasszony (vagy Uraság), aki fél a változástól. Az önkorlátozó hiteket pedig nem mindig könnyű felismerni. Ezért úgy döntöttem, hogy a Kisasszonyt az aerobik projektembe nem hagyom beledumálni.

Szerelem első lépésre (botladozásra inkább)

Életem első aerobik élménye tizenévesen ért. Sportnap volt a gimiben, hatalmas tornaterem full tele emberekkel, én meg mind a 150 centimmel a leghátsó sorban álltam. Semmit nem láttam a tanárból, nem értettem mit beszél, a kis bot fülikéim meg semmilyen kapcsolatot nem bírtak teremteni a zene ütemével. Egyetlen lépést nem sikerült rendesen kivitelezni. És mégis. Szerelem volt első lépésre! A szerelem tartósnak bizonyult, és mára odáig fajult, hogy én, aki azelőtt semmit nem sportolt (még a játszótéren lévő mászókát is képtelen voltam megmászni), ma például reggeltől estig toltam az ipart "szakmai megfontolásból" egy fitness rendezvényen. Íme a mai menü (nem szörnyülködni! csak 40 percesek voltak az órák):
- Aerobic Classic Norbival
- Sifi&Team Kangoo
- Dance Szentgyörgyi Rómeóval
- Dance Fever
- Súlykontroll Béres Alexandrával
- Aerobic Performance
- Jazzy Dance
- Bailar Aerobik
- Harmónia, levezetés
Szóval széjjeltáncoltam az agyamat. Szó szerint, mert ezeket a koreográfiákat lekövetni komoly agymunka. Mozdulni alig bírok, és mégis tele vagyok energiával. És echte aláírásom van pl. Béres Alexandrától, meg a Norbitól. Na nem azért, mert olyan nagy fan vagyok, csak a Suliban az a házi többek között, hogy órákra kell járni, jelenléti íven meg leigazoltatni. Életemben ilyen élvezetes házim még nem volt!
Azért azt elmondom Nektek, hogy ez mind szép, de ahhoz, hogy oktató legyek, egy nulla. Vagy nulla közeli. Az oktatóvá válás fitness fejlődésem következő lépcsőfoka. Korábban is megléphettem volna ezt a fokot, csak sajnos Nyuszkó Kisasszony közbeavatkozott. A következő bejegyzés róla fog szólni. De most lustálkodásba fogok az este hátralévő részében. Mert megérdemlem!

Kipattanó ötletek az önmegvalósítás jegyében

A blog létrehozásának az ötlete tegnap pattant ki a fejemből a suliban. Kész csoda, hogy a szellemi-fizikai végkimerülés határán bármilyen épkézláb gondolat meg tudott születni a fejemben, nevek nem jutottak eszembe aznap már... Menjünk szépen sorban.

A nevezett suli egy aerobik oktatói tanfolyam (a továbbiakban a nagybetűs Suli).  Hétvégéken tartják, hogy munka mellett is tudjon járni az ember lánya. Meg ha esetleg a túlvállalásra hajlamos ember lánya még másoddiplomás levelezős képzést is igénybe vesz a nem-éppen-nyolc-órás melója mellett, akkor az mellé is beférjen. Így van olyan hét, hogy péntek-szombat-vasárnap teljes valójában a tanulás jegyében zajlik. Szóval ha esetleg az élete virágjában lévő ember lánya a lazulás jegyében nagy ritkán szórakozni is elmegy, akkor azt két tanulmányi nap közé tudja beiktatni. Így történt ez most hétvégén is. Az ominózus hétvégét viszont két olyan hét előzte meg, amikor az ember lánya a szakmai gyakorlatszerzés és ismeretbővítés jegyében esténként fitness stúdióba költözött dupla órákat végigugrálni a lakhelyétől minél távolabb eső szolgáltató egységekben. (Vagy pl. családtagját segítette a költözésben hajnali 3-ig tartó falfestés, függönyvarrás, szekrénypakolás keretében.) Szóval alvás nem sok volt, csak tányérnyi karikák a szemem alatt...

És mégis megszületett az ötlet. Most meg itt ülök órák óta, hogy találjak normális hátteret, meg szépek legyenek a színek, meg egyáltalán rájöjjek, hogy hogyan is kell ezt a blogozást csinálni.
Nem tudom fogja ezt egyáltalán rajtam kívül bárki olvasni. Ha nem, az se baj, én lássam leírva. Ha le van írva, akkor már végig kell csinálni, nincs mese, mint egy szerződés. Hogy mit is?
AEROBIK OKTATÓ LESZEK. Minden körülmények között! Nem a legjobb időpontot választottam az önmegvalósításra, Nyuszkó Kisasszony (be fogom mutatni később) is fúrja a projektet szorgosan. Nem számít.
Szóval kedves Olvasó, velem tarthatsz ezen a döcögős úton.
A rendszeres olvasók kedvezményt kaphatnak a jövendőbeli óráim árából :)