Életem első aerobik élménye tizenévesen ért. Sportnap volt a gimiben, hatalmas tornaterem full tele emberekkel, én meg mind a 150 centimmel a leghátsó sorban álltam. Semmit nem láttam a tanárból, nem értettem mit beszél, a kis bot fülikéim meg semmilyen kapcsolatot nem bírtak teremteni a zene ütemével. Egyetlen lépést nem sikerült rendesen kivitelezni. És mégis. Szerelem volt első lépésre! A szerelem tartósnak bizonyult, és mára odáig fajult, hogy én, aki azelőtt semmit nem sportolt (még a játszótéren lévő mászókát is képtelen voltam megmászni), ma például reggeltől estig toltam az ipart "szakmai megfontolásból" egy fitness rendezvényen. Íme a mai menü (nem szörnyülködni! csak 40 percesek voltak az órák):
- Aerobic Classic Norbival
- Sifi&Team Kangoo
- Dance Szentgyörgyi Rómeóval
- Dance Fever
- Súlykontroll Béres Alexandrával
- Aerobic Performance
- Jazzy Dance
- Bailar Aerobik
- Harmónia, levezetés
Szóval széjjeltáncoltam az agyamat. Szó szerint, mert ezeket a koreográfiákat lekövetni komoly agymunka. Mozdulni alig bírok, és mégis tele vagyok energiával. És echte aláírásom van pl. Béres Alexandrától, meg a Norbitól. Na nem azért, mert olyan nagy fan vagyok, csak a Suliban az a házi többek között, hogy órákra kell járni, jelenléti íven meg leigazoltatni. Életemben ilyen élvezetes házim még nem volt!
Azért azt elmondom Nektek, hogy ez mind szép, de ahhoz, hogy oktató legyek, egy nulla. Vagy nulla közeli. Az oktatóvá válás fitness fejlődésem következő lépcsőfoka. Korábban is megléphettem volna ezt a fokot, csak sajnos Nyuszkó Kisasszony közbeavatkozott. A következő bejegyzés róla fog szólni. De most lustálkodásba fogok az este hátralévő részében. Mert megérdemlem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése