Tábori fíííling

Van egy hely a Dunakanyarban,

- ahol kis faházakban végtelen energiabombák szunnyadnak, bármikor kitörésre készen egy óriási vihogás formájában,
- ahol ha órát látsz valakinek a csuklóján, az biztos pulzusmérő óra,
- ahol az egész napos sportolás után este még órákig tolják a bulit sportcipőben, és ha valaki táncol valahogy, tuti, hogy legalább öten elkezdik utánozni, pedig nem is cuingol, 
- éééééés ahol mindenki tudja, hogy mi az a step touch!!!

Hát kéremszépen, ezt a helyet úgy hívják, hogy Csattogóvölgy, a "műsort" pedig úgy, hogy AEROBIK ÉS FITNESS SPORTTÁBOR!

Ajánlom ezt a bejegyzést emlékül kedves szobatársaimnak, akik közé hívatlanul és ismeretlenül bepofátlankodtam, de végül nem bánták :) Én sem, mert ilyen infantilis társaság nem mindennap talál egymásra, nézzétek csak:

Szóval indult a program görkorcsolya „tanfolyammal”. Ezt úgy kezdtük kéremszépen, hogy akkor mindenki vegye fel a négykézláb pozitúrát fejet hajtva Pati nagymester előtt, aki bevezetett minket a görkorizás rejtelmeibe.

Én mondom, pengék lettünk az alatt a másfél óra alatt! Mindenki magához képest ugyan, meg a maga tempójában, de pengék lettünk. Annyira, hogy ebéd után go terepre. Na ottan már voltak gondjaim. Mert ott már fújt szembe a szél, meg emelkedőt is kellett mászni, és a seggem majd beszakadt, annyira el voltak fáradva a gluteusaim. Azért mentem mint az olajos-istennyila, legalábbis gondolom ez volt az oka, hogy sikerült elhagynom az egyik kerekem…
De nem baj, mert utána a három órányi aerobikhoz már kerék nem kellett, sem az esti bulihoz, amit zárásig sikerült tolni Dj. Marci retro szerzeményeire. Úgy tűnik nem a Lulu az egyetlen, aki a 100 éves zeneszámokra indul be…

Néhány órányi alvás (vagy inkább didergés, mert az időjárás nem erőltette meg magát fokok tekintetében) után gyütt az egész napos aerobikolás, 7 órányi gymstick, táncika, gerinctorna, meg minden, amit akartok.

A nap végére a kisujjamat is fájt már megmozdítani, ennek ellenére az esti bulájra rejtélyes módon ismét elpárolgott a fáradtság, meg a tejsav az izmaimból, nem is értem, de megint sikerült hajnali kettőig riszálni, hát biztos a jó levegő tette meg hatását. Vagy a megállíthatatlan röhögőgörcs, ami eluralkodott rajtunk…

Szóval összefoglalva igazi tábori fííling (közös zuhanyzó, emeletes ágy, jó kis menzakaja), töménytelen mennyiségű endorfin, csupa rokonlélek, imádtam az egészet.

És imádtam a szobatársaimat is!!! 

Ééééés, már el is vagyok csábítva a következő táborba, nem bírok ellenállni. Egyszer élünk …