Ami egyébként nagyon aktuális, mert tavasszal mindig rájön a népre a fogyhatnék. Nyomulnak is ám ezrével a fitness termekben, alig lehet beférni. Főleg akkor, amikor az órarendben egy óra úgy van titulálva, hogy "zsírégető". Ez a bűvös szóra úgy bukik a nép, mint gyöngytyúk a langyostakonyra. De vigyázat! Nem minden arany, ami fénylik, vagyis nem minden éget, amit annak hívnak. Most elmagyarázom, milyen is az a zsírégetés valójában. Kicsit bő lére lesz eresztve, mert tévhitek megdöntésére vállalkozom, és ehhez ádámtól-évától kell indulni.
Kezdjük ott, hogy az izmok energianyerő folyamatai. Nem megijedni, nem leszek nagyon tudományos! De ugye a kocsinak is üzemanyag kell, hogy elinduljon, az izomnak meg plusz energia kell, hogy munkába lendüljön. Benyúl hát az éléskamrába...
És leveszi a polcról az első cuccot, ami a legkönnyebben elérhető, ezt az adenozintrifoszfát, vagyis ATP. Magas energiatartalmú foszfát vegyület, ami bomlik. És amikor bomlik, energia szabadul fel, ezt zabálja az izom. Jó ez az ATP, mert azonnal rendelkezésre áll, de sajna csak néhány másodpercig, és ez elég sovány, mert ugye még egy nagyon kezdő edzés is tovább tart néhány másodpercnél, ebben megállapodhatunk.
Úgyhogy az ATP raktárakat fel kell tölteni, jönnek is futószalagon az éléskamra hátrébb lévő polcairól az utánpótlások. Először a kreatinfoszfátból épül újra az ATP, de ez is nagyon rövid ideig bírja a strapát. Két perccel a terhelés megkezdése után esnek áldozatul a glükóz és glikogén raktárak. Ezek, ha oxigén jelenlétében bomlanak, akkor amellett, hogy sok energiát adnak az éhes izomnak, vízre és széndioxidra esnek szét, amik nem hátráltatják a teljesítményt, mert a vizet kiizzadjuk, a széndioxidot meg kilihegjük.
És ha ezek után még mindig dolgoztatjuk azt a szerencsétlen izmot, és már minden kifogyott az éléskamrából, akkor, és csakis akkor kerülnek elő a leghátsó polcról a zsírok. És itt van a kutya elásva, hogy ekkor már túlhaladtunk a 45. percen, vagy akár már az egy órán is. Jók ezek a zsírraktárak, még vékony sportolóknál is szinte korlátlanok, de sajna a szervezet csak ennyi idő eltelte után nyúlkál hozzájuk.
Ráadásul, ha a terhelés túl nagy, akkor a glükóz oxigén jelenléte nélkül, anaerob módon tud bomlani, és így keletkezik a tejsav, ami felhalmozódik az izmokban, visszafogja a teljesítményt, és blokkolja a zsírbontó enzimek működését. Ergo nem tudunk megfelelő ideig dolgozni, hogy a szervezet rácuppanjon a zsírokra.
Mi következik mindebből? A zsírégető edzés kritériumai:
- legalább 50 percig tartó kardio jellegű mozgás (de inkább több legyen)
- alacsony, vagy közepes intenzitáson (megfelelő célpulzus tartományban) kell dolgozni
Tehát az überbrutál-bélkilógatós-tüdőmetkiköpős óra NEM zsírégető. Ha az 50. perc előtt a talajon találod magad hasizom és egyéb fini alakformáló gyakorlatokat nyomatva, az az óra NEM zsírégető. Ha másnap mozdulni sem tudsz az izomláztól, az az óra NEM volt zsírégető. Az alakformáló óra NEM zsírégető.
A jó zsírégető óra szinte kellemes. Persze izzad az ember, liheg is, fárad is, de azért meg bír közben szólalni. El is fárad a végére, mert olyan sokáig tart, és végig állásban ugrabugrál, használja a karjait is.
Mindennek a titka a megfelelő pulzus. Ennek örömére beruháztam egy pulzusmérő órába, mert én is világéletemben hajlamos voltam azt hinni, hogy az überbrutál-bélkilógatós-tüdőmetkiköpős óra a jó. És bár képes vagyok egész napokat is végigugrálni, bizony vannak rajtam is párnácskák itt-ott. És ezért van az is, hogy látni például edzőket, akik végignyomnak heti 20 órát, mégis párnásak. Szóval a saját tévhiteimet is készülök lerombolni (már ami maradt belőlük), és kipróbálom az edzést ezzel a kütyüvel. Majd tartok beszámolót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése