Most képzeljetek el valakit (ez volnék én), aki gondolkodás nélkül megzabált minden élő és mozgó, vagy már nem élő, de mozdítható dolgot mennyiségre való tekintet nélkül. Reggelire kis sajtos croassan, kiadós tésztaebéd, uzsira kakaóscsiga túróstáskával, vacsira ujjnyi vastag kenyérből kolbis melegszenyó nyakonöntve jó bőségesen kecsappal. Futás után citromos söri, müzli vödörszámra, kis csokika itt, kis sütike ott. Nem volt ez probléma, súlyom plusz-mínusz 55 kiló, ha kicsit megszaladt a ló, hát szaladtam többet a szigeten, aztán ennyi.
De nincs büntetlen zabálás...Ami nem rakódott le háj formájában, az támadott a beleimben és a nyálkahártyákon és a bőrömön és a hajamon, ami szépen folyamatosan távozott a fejemről. 13 napja támadt a megvilágosodás a fejemben, hogy ezek a dolgok összefüggnek, és akkor jött a feketeleves. A Diéta.
Ez az egyik legszivatósabb Diéta, amit valaha láttam. Rosszabb, mintha cukorbeteg lennék, vagy lisztérzékeny.
Tilos minden, ami cukros, fehérlisztes, élesztős.
Nincs méz, fruktóz, sőt még édesítőszer se jöhet. Helyette nyírfacukor, aranyáron.
Nincs péksüti, nincs kenyér, krumpli, fehérrizs. Helyette barnarizs, köles, hajdina.
Nincs gyümölcs se, két hétig, utána is csak savanyú gyümik.
Még ecetes savanyúságot sem lehet enni!!!! Helyette citromlé, de nem ám Olympos!
Nincs disznyó, marha, szalámi, kolbász, felvágott, helyette házilag sütött csirke, pulyka, hal.
Nincs tej, tejszín, sajt, csak mozarella és natúr joghurt.
Padlót fogtam. Minden nap arra jöttem rá, hogy amit előző nap ettem abban a hitben, hogy azt lehet, az is tilos volt.
A súlyom megindult lefelé. A Testébresztőn vala 55,8, egy hétre rá már csak 55. Most hétvégén láttam éhgyomorra reggel 52-t is a mérlegen. Hatalmas küzdelmek jöttek az evés után akár már egy órával is rámtörni képes farkaséhséggel, és az ebből eredő idegrohamokkal, hogy nem ám csak úgy beugrik az ember a boltba bekapni valamit. Hát ott a polcok 90%-a tiltott, könyörgöm, mia jó büdös francnak kell egy sonkának szőlőcukor áááááááááááááááááááááá ?!
DE
Azért kezdek rájönni, hogy nem olyan rossz ez...
- az ízlelőbimbóim új életre kaptak (már amikor nem zsibbasztja le őket a méregkeserű grépfruitmag kivonat)
- már nem érzek késztetést, hogy levakarjam a bőrömet a helyéről
- a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" érzés elillant, hirtelen előkerülnek ilyenkor a szekrényből a korábban vízszintes irányban "kinőtt" rongyok
- olyan apróságoktól is a hetedik mennyországban érzem magam, mint a mákostészta (teljes kiőrlésű fosbarna tésztából persze)
Megsütöttem első élesztőmentes cipókámat, íme:
Legnagyobb meglepetésemre nem okoz olyan nagy gondot ellenállni. Minden nap orrfacsaró péksütiszagban megyek át az aluljárón, de semmi nyálcsorgás, elcsábulás.
A kihívás az, hogy ezt az egészet össze tudjam egyeztetni a mozgásigényemmel, ami nem csökkent, de kénytelen vagyok kicsit lájtosabbra venni a megszokottnál, mert a sporttal exponenciálisan nő az ember étvágya. És a hétvégén step tanfolyam, utána héten kongresszus, ajjaj mi lesz itt...
Gondolom nem olcsó ez a diéta. Vagy rosszul gondolom?
VálaszTörlésHát nem, az alapanyagok egyáltalán nem olcsók, viszont annyi minden más kaja kiesik a szórásból, hogy összességében nem sokkal drágább a teljes táp.
VálaszTörlés