Ember szívj és szívva bízzál...

... hogy lesz jobb is a helyzet. De nem lesz. Mindig van egy ügyeletes baj.

Amikor a meló meg az egyéb tanulmányok mellé bevállaltam harmadiknak a Sulit is, nehézségként számoltam a kóros időhiánnyal, kialvatlansággal, zéró szabadidővel, örökös rohanással. Ezeket az ember megszokja, és alkalmazkodik, ilyen világban élünk.
Nem számoltam viszont ezzel a gyilkos szemét betegséggel. Tudatában voltam, de nem láthattam előre, mivel jár. Nem az én betegségem, hanem családtagomé, de az éppen olyan rossz. Nullára meríti az ember lelki és fizikai energiáit, és ehhez nem lehet alkalmazkodni.
És így nem tudok tanulni sem rendesen. Annyi idióta, értelmetlen és fölösleges hülyeségből vizsgáztam már és vizsgázok a mai napig is, és akkor végre van valami, amit nem azért tanulok, mert divatos, vagy mert majd egyszer nagy lóvét akarok vele szakítani, vagy mert kell a papír, hanem önmagáért, mert érdekel és mert szeretem, és akkor pont itt nem tudok teljesíteni úgy, ahogy azt elvárom magamtól. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy halasztom ezeket az aerobikos tanulmányokat és a vizsgát is jobb időkre.

Aztán ma a Suliba szóba került, hogy a két hét múlva megírandó zh időpontját rakjuk át későbbre, mert ennyi idő alatt nem lehet rá felkészülni. Én hangot adtam a véleményemnek, mely szerint ez tök fölösleges, mert ha több idő is van a tanulásra, attól még nem tanul többet rá az ember, mert mindig van más, amit csinálni kell. Jobb azon túlesni minél előbb. Ez a vezérelv kísérte végig egyetemi tanulmányaimat is, minden vizsgának akkor mentem neki, amikorra be volt ütemezve. Az öt év alatt nem volt egy utóvizsgám se. (tudom, hogy ez elég zabi dolog, de én már csak ilyen degenerált vagyok)

Szóval ezzel a kijelentésemmel egyidejűleg rájöttem, hogy hiába halasztok is, majd jön más nehézség, mert az mindig jön, ez törvényszerű. Azért ilyen nehéz most, mert ezt a tanfolyamot két éve terveztem elvégezni, és elhalasztottam. Ha akkor megcsináltam volna, most nem kellene ennyit nyűglődni.
Úgyhogy nem adom fel még. Lehet, útközben mégis kénytelen leszek, de még bírom. Lehet, hogy belebukok, de az legyen a jövő problémája. Utánam a vízözön!