Óriási mennyiségű endorfin zubog a véremben, a mai majdnem egész napos ugrálás következtében.
Ez volt az első olyan Sulis hétvége, hogy szombaton és vasárnap is gyakorlatozunk. Még jó, hogy a nyarat végigfutottam, mert most aztán kell az állóképesség!
Persze megint "alakítottam" jó szokásom szerint. Volt katasztrofális alakításom, de virítottam is. Valahányszor új dolgot tanulunk (mai téma: koreográfiaépítés block módszerrel), Lulu átmegy kétballábas, süket szerencsétlenségbe. Ezt a szomszédok szívják meg, mert utána az újdonságokat addig nyomatom itthon, amíg nem sikerül kivitelezni.
Persze alakít ott más is, vagyunk kb 20-25en a csoportban, hát egy élmény:) Mindenkinek megvan a maga kis "egyénisége", és saját bénázási tárháza. Én olyan jókat szórakozok (magamon is), kész kabaré, tarkítva a szintén külön egyéniség oktató beszólásaival (az a bal lábad te gyökééééér!!!).
Most képzeljétek el a szitut: délután van már, egyenként mindenki szerepelési "lehetőséget" kap a csoport előtt. Egész nap lépegettünk, ugráltunk, agyilag már szivacs vagy, azt se tudod melyik a bal meg a jobb oldal, a lábad leszakad már, és jön a következő delikvens, és benyom egy gyilkos szökdelős, vagy egy agyonforgatott-megvariált agytépő lépést... Azokat az arckifejezéseket, amiket ott látni... videózni kellene:))) Persze amikor már kétszázhuszonötmilliomodszorra lépsz V-stepet, az se sokkal jobb.
Én már látom, nagyon fognak hiányozni nekem ezek a hétvégék. Hulla vagyok, elalszok ülve, egyéb szabadidős tevékenységekre alig jut idő, de egy ilyen nap a Suliban, és mintha másik világba kerültem volna.
Az aerobik az én drogom, és reménytelenül függő vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése