Újévi köszöntés

Na jó, egy pár nap csúszásban vagyok az új évet illetően, de ugye az alapszabály, hogy ide rosszkedvűen nem írunk. Meg kellett várni, hogy a rosszkedv veszítsen kicsit a lendületéből. Mert bizony az otthonlévős-kutyasétáltatós-zabálós-sokatalvós-családiéletetélős szabadidő üzemmódból (Balázs itt röhögni fog, szinte látom magam előtt) nehéz átállni a vidékilánypestenegyedül-melós-tanulós-ingázós mókuskerék üzemmódba. Szóval most, hogy megérkezett a Boldog Új Év, elhatároztam, gyakorolni reggelente fogok, hogy megalapozzam időben a nap jó hangulatát, és ne savanyú uborka üzemmódban közelítsek a munkahely felé. (Hátha a szomszédok jobban örülnek a reggeli ébresztőnek, mint az éjféli akciónak) Na azért nem minden reggel, ma se bírtam például kimászni időben az ágyból. Azért is fektetem ezt írásba ide, hogy holnap már muszáj legyen. Nehogy már segget csináljunk a szánkból...
Ennyit az önmotívációs technikámról, most pedig álljon itt egy bizonyíték, hogy én aerobikra születtem. Ezen a képen Lulu baba látható aerobik közben (igaz még nem tudott róla, hogy azt csinálja):

"Éééés még nyolcat! Feszüljön az a farizoooom!"