AtomAnti nagyon szenved. Tanulni kell, mert szombaton tesztírás, és nem tud eleget mozogni. Rázza a rácsait, és veri a seggét a földhöz.
A tanulás nem neki való, hiába érdekes az anatómia, ha a napi meló után fájós fejjel és gúvadt, lecsukódni akaró szemekkel kell nekiállni. Így a hatékonyság foka igen alacsony, az idő szalad, a tudás lassan szívódik bele a fejbe.
Sajna a reggel-felkelek torna nem jött be. Magyarul képtelen vagyok elég korán elszakadni az ágytól. Nem csoda, ha csak napi öt óra áll rendelkezésre alvásra, és az ember lánya óránként felébred, és azt veszi észre, hogy meredten bámulja az óra kijelzőjét az éjszaka közepén. Reggel meg a tükörbe bámul meredten, hogy vajon az a két vörös véreres gumó lenne a szeme?! Ójjaj, milyen vörösek lesznek még az elkövetkező öt hónapban...Fárasztó dolog ez az önmegvalósítás.
Jutalmul, ha lemegy ez a pár tanulós hét, aerobik heteket fogok tartani. AtomAnti vadállatot kiengedem a ketrecből, had tombolja ki magát. Beköltöztetem egy fitness terembe, akkor legalább jót fogok aludni. Többet nem, de mélyebben az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése