Hip-hop
Na ettől mindig kész vagyok, úgy érzem magam, mint egy kis elefánt a porcelánboltban. Ezekre az izolált, fejet-törzset összevissza tekergetős mozgásokra képtelenek ráállni a testrészeim. Az ütem is összevissza, nem szabályos nyolcasok, dinamika is folyton váltakozik. Azt sem értem soha, hogy mit is kell pontosan csinálni, nem ám lekövetni... Néha azért bevállalok egy-egy ilyen órát rendezvényeken, táborban, saját magam szórakoztatására. Mert ha belenézek a tükörbe, elfog a röhögőgörcs, ahogy magamat látom mozogni (próbálni) ezekre a zenékre. Kész kabaré. Itten van egy fénykép bizonyítékul, hogy baromira nem azt csinálom, amit éppen kellene (én vagyok a képen az, aki a föld felé tendál, miközben mindenki felfelé feszít):
3/4-es step
Egyszer volt alkalmam kipróbálni. Wellness step-ként szerepelt az órarendben, úgy tűnt, ez nekem való. A step padot is imádom, meg már jó fáradt is voltam a hét végére, gondoltam a wellness az biztos valami kis lágy, nyugis koreográfiát jelent. Na de megszívtam!
Az hagyján, hogy nem volt olyan lépés, amire ne forogtunk volna valamilyen irányba, de itt még a "befelé-figyelek-aztán-rátalál-a-lábam" módszerem sem működött, ugyanis itt hat ütemek vannak, nem nyolc! Az én lábam meg mindig nyolcat akart lépni, hát mindig azt tanulta a szerencsétlen. Katasztrófa volt a produkcióm, de nem álltam meg, hátha... Aztán a végén már mondta az oktató nekem, hogy látja rajtam, hogy nagyon fáradt vagyok, pihenjek inkább, nehogy lesérüljek. Ultragáz volt :)
Ettől függetlenül kívülről nézve nagyon szép és harmonikus a mozgás, és szerepel a terveim között a megtanulása. De nem ám most, a vizsgák előtt! Most még a levegőt is nyolc ütemekre kell venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése