Birka és anatómia

Bármilyen ferde hajlamúnak is tűnök, kijelentem, én szeretem az anatómiát. Már gyerekkoromban élénk érdeklődés ébredezett bennem az emberi testet illusztráló könyvek irányába (rossz nyelvek szerint a könyvek mindig a szaporító szervrendszernél nyíltak ki, de ez nem igaz, engem minden érdekelt). Kedves ex-gimis-osztálytársaim, akik ezt a blogot olvassátok, üzenem Nektek, hogy nem csalódnátok bennem, ha látnátok az anatómia jegyzeteimet. A középiskolai csircsáré-agyonszínezett jegyzeteim meg sem közelítik azt, amit most produkálok a tanulás megkönnyítése érdekében. Illusztrálok, hogy lássátok miről beszélek:

Egyébként biológiából érettségiztem. Megkérdezte tőlem akkor a tanár, hogy én miért nem ezzel tanulok tovább? Sajnos voltam akkora marha, hogy nem gondolkodtam el a kérdésen. A pályaválasztásom koordinálója Nyuszkó Kisasszony volt, aki a járt utat szereti a járatlannal szemben. Így lettem közgazdász. Mert abból meg lehet élni. Na röpke néhány éves munkatapasztalatom (és a röpke évek alatt bejárt százhuszonötmilliomodik munkahelyem) alapján azt a bölcs következtetést vontam le, hogy megélni abból lehet, amit csinálni szeret az ember. Orvosi egyetemre valószínűleg nem fogok már járni. Bár sosem lehet tudni, mert ha megnyerem a lottót, akkor fogok. (Nem lottózom amúgy) Addig is itt van nekem a jó kis funkcionális anatómia tanulnivaló.

Ami az mellett, hogy érdekes, hasznos is. Azelőtt úgy edzettem, mint a birka. Észnélkül, ahogy a csövön kifért. Most végre megtanulom ésszel csinálni. Az ember gyúrás közben annyira az esztétikumra koncentrál, hogy bele sem gondol, az izmok nem véletlenül nőttek oda, ahova. Mindennek funkciója van. És ha az ember ismeri a funkciót, önmaga szobrásza lesz. Az izmokban az a fantasztikus, hogy ha szakszerű módon, természet adta feladatuknak megfelelően terheljük őket, akkor az isten se ment meg attól, hogy fejlődjenek. Hát erre jó az anatómia.

A bennem élő gyerek pedig tapsikol örömében, amikor újra rácsodálkozik, hogy milyen csodálatos dolog is az emberi test...