Az egyik cd-m már akad, pedig csak két hónapja nyúzom. Igaz, állandóan ezt hallgatom, erre ébredek reggel, de azért ennél igazán többet kéne bírnia. Hiába, rongyosra kopott. És ha már itt tartunk, a cipőm is rongyosra kopott. Meg a gönceim is. Mindent lestrapálok :) A redőnyöm húzókája (bocsi, nem tudom szakszerűbben kifejezni magam) is rongyosra kopott, úgyhogy jól el is szakadt. Ezért a szobámat uraló sejtelmes félhomályban csak ilyen béna képet sikerült csinálnom a szekrényemről, amit már teleragasztottam a "kis puskáimmal":
A kis puskák nagyon hasznosak bizonyulnak, amíg az agyam nem jut el arra a szintre, hogy a számolásra, zenére, vezénylésre koncentrálás mellett képes legyen a következő lépést is kitalálni. Kész szerencse, hogy legalább arra nem kell koncentrálni, hogy helyesen lépjem az adott lépést. Ez az elmúlt évek ugrabugrálásának köszönhető. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennyi ugrabugrálástól az ízületek is kopnak ám. Rongyosra. Ám amíg az izmok erősek, összetartják az ízületeket, és no problemo. Abban a pillanatban, ahogy az ember abbahagyja az ugribugrit, és az izmok lesatnyulnak, a rongyosra kopott ízületek sipítozni kezdenek. Úgyhogy egész hátralévő életemre sportolásra vagyok kárhoztatva. Király!
Szóval az ízületeim védelmében a rongyos cipőmet bizony le kell cserélni. Ezért úgy döntöttem, ha a mindennapi hajszában rongyosra kopott idegeim nem omlanak össze jövő május végéig, akkor megjutalmazom magam egy normális cipővel. Ez Lulu karácsonyi ígérete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése